Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Klaniczay Gábor: A királyné mint bűnbak, mártír és szent a középkori Európában
Klaniczay Gábor: A királyné, mint bűnbak, mártír és szent a középkori Európában Ugyanakkor egy újszerű vonást is felfedezhetünk e két, hosszú élettel megáldott és az uralkodói család életében központi, összefogó szerepet játszó császárné szentségében. A sanda mater Matilda halála után az azonnal kibontakozó kultusz az egész családra rásugározta a szentség fényét, „Deo dilecta familia”, beata stirps lett belőlük, számos további szenttel. Eközben a Matilda tiszteletét pártfogoló, róla új életrajzot írató II. Henrik császár (szintén egy leendő szent) ezzel a kultusszal jelentősen megtámogatta saját trónigényét.44 Miközben az Ottók császárságában a szent királynék hatalom-közeli modellje alakult ki, és II. Henrik császár ugyancsak szent életű felesége, Kunigunda esetében ez párosult az „önmegtartóztató házasság” Radegundára és Richardisra emlékeztető gondolatával, keletebbre, a frissen kereszténységre térő Cseh Királyságban újabb mártír szent hercegnő vonta magára a figyelmet. A kereszténységet felvevő Borivoy felesége, Ludmila, unokája, Vencel herceg keresztény vallási nevelésében jeleskedett, kiváltva ezzel Vencel inkább pogány beállítottságú anyja, Drahomira haragját. Ennek következtében, 921-ben Ludmila merénylet áldozata lett, a későbbi leírások szerint egy selyemsállal megfojtották. Vencel meggyilkolása (936) és hamar kialakuló szentkultusza a cseheknél a birodalmi udvari kultuszhoz hasonlóan hamarosan családi kultusszá vált, amelynek kapcsán Ludmila ereklyéi a prágai várban alapított Szent György-bazilikába kerültek, és legendája a 11. századtól kezdve egybeszövődött Szent Vencel hagiográfiai emlékével.45 A családját, „hitetlen férjét” megtérítő mulier suadent erényeit egyébként mártírhalál nélkül is jutalmazhatták szenttisztelettel, mint ahogyan az például a kijevi Olga fejedelemné, Szent Vlagyimir nagyanyja, vagy Dubravka, a lengyel Mieszko felesége és megtérítője esetében történt.46 E szent királyné mintákhoz kapcsolódik a 12. században egy új modell, a Magyar Királyságban született, kalandos sorsú, skóciai Szent Margit (1045/1050-1093), II. Malcolm skót király „családbarát” feleségének szentsége. Margit boldog és termékeny házasságban élt, nem úgy, mint a kora középkori szent királynők, Radegunda vagy Richardis. A káplánja, Turgot által írt legendája szerint nyolc gyermekét egyfajta „szent óvodában”47 nevelte (közülük háromból skót király lett, egyből pedig angol királyné), aktívan részt vett a kegyes szellemiségtől áthatott udvari életben, és sokat törődött a férjével közösen alapított kolostorokkal.48 A szent királyné kultuszok a 11-12. században virágoztak, továbbfejlődtek. Szent Radegunda legendájának all. század derekán készült el egy pazarul illuminált változata,49 Szent Etheldreda kultuszának ekkor adott új lendületet az 1131 és 1174 között készített Liber Eliensis című hagiográfiai kompiláció, Skóciai Margit ereklyéit 1160-ban emelték fel és vitették át Dunfermline apátságába (és majd 1249-ben avatták szentté), II. Henrik császár 1146-os szentté avatása után felesége, Kunigunda bambergi kultusza pedig 1200-ban kapta meg a pápai elismerést. Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a 12. század jelentős átértékelődést hozott a nők megítélése terén. Ebben az udvari szerelem, a nőt piedesztálra helyező trubadúrköltészet mellett igen fontos szerepet játszott a ciszterciek hatására, Bizánc nyomán a latin kereszténységben is központi helyre kerülő Mária-kultusz, amely egy pozitív nő-képet állított szembe a „bűnös Éva” örökségével, illetve a szüzesség mellett a házasságot és az anyaságot is értékként ismerte el - ehhez az átalakuláshoz az újabb szent királynék kultusza is hozzájárult. Ezen a ponton áttekintésünk elérkezett Merániai Gertrúd korához, mely egyúttal a dinasztikus női szentségnek is egy újabb felvirágzását hozta, a koldulórendek segédletével, most már nem a szent királynék, hanem a szent hercegnők kultuszával. Gertrúd családja, Andechs grófjainak (majd hercegeinek) dinasztiája50 ebben élen járt. Lánya, Árpád-házi Szent Erzsébet és nővére, Sziléziai Szent Hedvig az új típusú koldulórendi és uralkodói női szentség legkiemelkedőbb európai képviselői lettek. Az 6 életükben és kultuszukban teljesedett ki az a fajta életmodell, amelyben a sokgyerekes, boldog házasság összehangolhatóvá vált az udvari élet vallásos szellemű megreformálásával, a jótékonykodással, a betegápolással és a hatalom új, a koldulórendi ideálok szerinti gyakorlásával.51 Ez azonban már egy másik történet, és elképzelhető, hogy a szentség terén ez a további „tökéletesedés” azért is volt lehetséges, mert ők már nem voltak királynék. A mártír és szent királynék kultuszainak áttekintése után, befejezésként térjünk vissza az 1213-ban században meggyilkolt magyar királyné, Merániai Gertrúd tragédiájához. Gondolkodjunk el azon, milyen tanulságok adódhatnak ebből az áttekintésből arra nézve, hogy vajon oszthatjuk-e a 13. századi ciszterci legendaíró, Caesarius von Heisterbach 44 Corbet 1986. 45 Kantor (ed.) 1990: 17,155-162; Klaniczay 1994. 46 Homza 1997. 47 Baker 1978. 48 Keene 2013. 49 Skubiszewski 1995; Carrasco 1990. 50 Schütz 1993. 51 Erről részletesebben: Klaniczay 2000; Klaniczay 2013; Gecser 2012. 154
