Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések ciszterci kolostorokban a Magyar Királyságban
Laszlovszky József: Merániai Gertrúd sírja a pilisi apátságban. Uralkodói temetkezések magyarországi ciszterci kolostorokban kisgyermek volt. Nem tudjuk, hogy Imre egyáltalán rendelkezett-e arról, hogy halála esetén hol temessék el, de a döntést minden bizonnyal özvegye, illetve a király környezetében fontos szerepet játszó egyháziak hozhatták meg. Minden jel arra mutat, hogy közülük elsősorban egy személyre, Katapán egri püspökre kell gondolnunk, akit Imre király és részben László egyik legfontosabb támogatójának tarthatunk.41 Pályafutása során jelentős egyházi pozíciókat töltött be, többek között az esztergomi után a második legjelentősebb jövedelemmel rendelkező egyházmegye püspöki stallumát bírta. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy pályáját éppen az Imre-András ellentét árnyékolta be, melynek következtében Imre, majd László halála után nem is tudott továbblépni az egyházi ranglétrán. Az új uralkodó, II. András nyilvánvalóan Imre embereként könyvelte őt el és ez egyértelművé tette, hogy nem juthatott el például az esztergomi érseki székig. Ebben akár még Imre király temetkezési helye, és annak kialakítása is szerepet játszhatott. Havasi Krisztina építészettörténeti elemzésében jogosan mutatott rá arra a jelenségre, amely szerint az egri székesegyház átépítése a 12-13. század fordulóján, illetve különösen az itteni királyi sírhoz kapcsolódó épületrész kialakítása egy minden tekintetben ambiciózus építészeti terv részét jelentette, amelynek hátterében éppen az Imre királyt támogató Katapán püspököt láthatjuk.42 A temetkezési hely kialakítása egyértelműen utalás a székesfehérvári bazilika egyes építészeti megoldásaira, mind léptékében, mind részleteinek megformálásában kísérlet arra, hogy egy Székesfehérvárhoz hasonlítható egyházi hellyé válhasson. Az egri püspöki bazilika ilyen jellegű szerepe természetesen összekapcsolható Váraddal is, ahol éppen a III. Béla által szentté avatott László király sírhelye emelte a templom fényét és azáltal vált fontos zarándokhellyé. A püspöki székhelyek „rangsorában” nyilvánvalóan nem csupán a püspökség jövedelmeinek nagysága játszott szerepet, hanem a székesegyház fénye és rangja, amelyet mindenképpen emelt egy uralkodói sír és a hozzátartozó igényes építészeti megoldás. Azt a kérdést - a korabeli források hiánya miatt - természetesen nem tudjuk megválaszolni, hogy Imre eltemetésének egri helyszíne az uralkodó eredeti szándékát tükrözte-e, vagy a konfliktusoktól terhelt, a gyermek László király számára minden tekintetben bizonytalan helyzet következménye volt. Bármelyik megoldást fogadjuk is el, a döntésben feltehetően szerepet játszó özvegy királyné számára nyilvánvalóan egyfajta védelmet jelenthetett a nagyhatalmú egri püspök támogatása, illetve az általa megvalósított építkezési program az elhunyt király sírhelyének méltó kialakításával. Az egri székesegyház kiválasztásában valószínűleg még további szempontok is szerepet játszottak, de bármelyik tényezőt hangsúlyozunk is, az általunk vizsgált kérdés szempontjából az a legfontosabb, hogy Imre király egri eltemetésével egy közel évszázados hagyomány szakadt meg Székesfehérvár vonatkozásában. Még az a lehetőség is felmerülhet, hogy a temetkezési hely utólagos legitimizáló ereje szintén szerepet játszhatott abban, hogy a későbbi II. András király és az őt támogató egyházi és világi előkelők megakadályozták Imre székesfehérvári eltemetését. A gyermekként elhunyt III. László király esetében ez a szempont már nem számított olyan lényegesnek, hiszen halálával egyértelművé vált, hogy András herceg kerül a trónra, vagyis a gyermek valószínűsíthető székesfehérvári eltemetése már szimbolikus értelemben sem játszott szerepet a hatalmi harcban. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a következő uralkodói temetkezések, egészen a 13. század végéig azt jelzik, hogy ebben a vonatkozásban új korszakkal számolhatunk. Ekkor azonban nem az Imre király féle vonalat követik, hanem a korszak legfontosabb szerzetesrendjeinek egy-egy kolostorát választják temetkezési helyként. Ebben a sorban az első változást Gertrúd királyné pilisi cisztereknél történő végső nyugalomba helyezése jelenti, amely önmagában is fontos fordulat az uralkodó sírhelyek hazai történetében, ám még inkább annak tekinthető, ha a következő három uralkodói temetkezést is figyelembe vesszük. Elsőként említendő Courtenay Jolánta királyné sírja az egresi ciszterci kolostorban. Ezt a temetkezést mindenképpen érdemes részletesebben is megvizsgálni. Egyrészt azért, mert utóbb II. András nyugvóhelyét is itt, a második feleség mellett alakították ki, másrészt pedig azért, mert ennek a temetkezésnek a körülményeiről az átlagosnál sokkal többet tudunk. A vizsgált események szempontjából kortárs és a korszak ciszterci története vonatkozásában mindenképpen kiemelkedő fontosságú forrás Albericus troisfontaines-i szerzetes beszámolója arról, hogy 1233-ban az egresi apátságban temették el Jolantát (Regina Hoilenz de Hungária), és a temetésnél jelen volt Pecorariai Jakab troisfontaines-i apát,43 illetve más egyházi méltóságok is.44 Ezt a forrást mindenképpen hitelesnek tekinthetjük, hiszen az említett Jakab apát magyarországi útja jól adatolható és más vonatkozásban is ismert. Az egresi temetkezési hely fontosságát pedig II. András temetése kapcsán más, későbbi kútfő is megerősíti. Egyértelmű, hogy Courtenay Jolánta temetése fontos eseménynek számított, ami nem is csodálható, hiszen a korszak egyik legjelentősebb családjának tagjáról van szó, aki hosszú ideig (1215-1233), valamint a magyar és az európai történelem szempontjából igen fontos 41 Havasi 2011: 3—4. 42 Az építési korszakhoz kapcsolható faragott kő anyagról: Havasi 2003. Imre király temetkezési helyéről rövid összefoglalás: Havasi 2009. Az egész kérdéskör építészettörténeti áttekintése: Havasi 2011. 43 Pecorariai Jakab magyar királyságbeli tartózkodására és tevékenységére: Almási 1993: 65-66; Kiss 2010; Barabás 2013. 44 Idézi: Hervay 1984: 91. 133
