Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
másik gyanúsított addigra meg is halt). Ekkor vádolhatták meg Bárkalán nembeli Bánkot, Kacsics nembeli Simont és talán Bánk vejét, a másik Simont is. Kacsics nembeli Mihály bánt viszont talán csak 1228 után ítélték el. Mivel Bánk szinte biztosan ártatlan volt a királyné halálában, elképzelhetőnek tartom, hogy megbüntetésükben politikai okok is komoly szerepet játszhattak. A megtorlások második szakaszának kezdeményezőjeként hagyományosan Béla iíjabb király szokás emlegetni, azonban talán érdemes arra is felfigyelnünk, hogy Kacsics nembeli Simont okleveles adatok szerint maga II. András király vonta felelősségre valamikor 1222-1228 között. Ennek alapján pedig nem tűnik lehetetlennek, hogy az általam feltételezett politikai leszámolásra - már ha csakugyan volt ilyen - az 1220-as évek derekán esetleg nem is Béla, hanem az apja szándékainak megfelelően került sor. Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei A merénylet lehetséges indítékai Gertrúd meggyilkolásának lehetséges okait már csak azért is igen nehéz nyolc évszázad távlatából rekonstruálni, mert ezzel kapcsolatban szemmel láthatóan többnyire a kortársak is csak találgattak. Nem meglepő, hogy témánk kutatói általában egyszerre több indítékkal is számolnak: így leginkább a magyar előkelők irigységével és gyűlöletével a királyné környezetéhez tartozó német udvaroncokkal szemben, illetve az összeesküvés résztvevőinek személyes sérelmeivel.170 Az alábbiakban előbb a forrásaink által konkrétan említett magyarázatokat veszem sorra: a Bánk bán hitvesén esett gyalázat históriáját, illetve a magyarok állítólagos németgyűlöletét, majd azokat az esetleges indítékokat vizsgálom, amelyeket más adatok alapján próbált vagy próbál valószínűsíteni a kutatás. Így a II. András megbuktatására irányuló vagy a királyné politikai befolyásának megtörésére irányuló törekvéseket, illetve a nem feltétlenül racionálisan magyarázható személyes okokat. Bánk feleségének megrontása Az elbeszélő forrásaink IV/A. és IV/B. csoportjaihoz sorolható kútfők szerint II. András hitvese Bánk bán személyes bosszújának esett áldozatul, miután fivére — a IV/A. hagyomány szerint a királyné tudtával, a IWB. tradíció szerint pedig a tudtán kívül - megszeplősítette a magyar előkelő feleségét. A merényet történetének ezen változatát ismereteink szerint az Osztrák Ritmusos Krónika szerzője jegyezte le 1270 táján.171 Ez az izgalmasan hangzó magyarázat azonban egyértelműen megcáfolható. Egyrészt eleve kételyeket ébreszt a hitelét illetően, hogy csak viszonylag későn bukkan fel a forrásokban. Másrészt tökéletesen valószínűtlen, hogy a merénylet indítéka tényleg ennyire nyilvánvaló lett volna. Amennyiben ugyanis az udvarban tényleg botrány tört volna ki a Bánk feleségén esett gyalázat miatt, a királynét pedig kevéssel később megölik, akkor valószínűleg percnyi kétség sem maradhatott volna a gyilkos (vagy a felbujtó) kilétét illetően - Bánkot pedig ebben az esetben alighanem éppen úgy karóba húzták volna, mint Tőre fia Pétert. Harmadrészt igazat kell adnunk Mátyás Flóriánnak abban, hogy ha a merénylők Berthold pikáns kalandja miatt ütöttek volna rajta a királynén és környezetén, akkor valószínűleg a kalocsai érseket is megölik, nem csupán megverik.1'2 Amennyiben viszont a Bánk bán hitvesének megbecstelenítésével kapcsolatos históriát hiteltelennek bélyegezzük, úgy meg kell kísérelnünk valamilyen választ találni azokra a kérdésekre, hogy mikor és hogyan alakulhatott ki ez a minden elemében torznak tűnő történet. Az egykori nádort gyilkosként említő hagyomány nyilván nem jöhetett létre addig, amíg Bánk országos méltóságokat töltött be, így kézenfekvő a feltételezés, hogy a IV/A. hagyomány alapjául szolgáló narratívum legkorábban az 1220-as évek derekán alakulhatott ki. A további részletekkel kapcsolatban azonban találgatásokra vagyunk utalva. Mivel az Osztrák Ritmusos Krónika szerzője meglepően tájékozottnak mutatkozik a 13. század első két harmadának Magyar Királyság-beli eseményeivel kapcsolatban a kutatás régóta gyanítja, hogy a verses kútfőt egy magyar származású klerikus állíthatta össze, aki alkalmasint az 1241/1242-i tatárjárás idején menekült külföldre.173 Forrásai között a szakirodalom feltételezése szerint kitüntetett szerep jutott a szóbeli értesüléseknek.174 Ezért, logikai alapon elvileg elképzelhetőnek (de cseppet sem bizonyosnak) gondolom, hogy a IV/A. hagyomány anyaga a Magyar Királyságban alakulhatott ki a tatárjárást megelőző bő másfél évtizedben, mint Bánk bán bukásának utólagos, naiv magyarázata. 170 Pauler 1899: II. 52; Hóman-Szekfü 1935:1.486 (Hóman Bálint); Székely-Bartha (szerk.) 1984:1/2.1285 (Kristó Gyula). 171MGH SS XXV. 355; Lhotsky 1963:190; Möser-Mersky 1965: 38. 172 Mátyás 1907: 881. 173 Möser-Mersky 1965: 19-20,36. 174 MGH SS XXV. 349 (Wilhelm Wattenbach). 117
