Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Dinnyés István: Korai szarmata síremlékek Ócsáról és Albertirsáról
Az ócsai, eredetileg minden bizonnyal nyeles, római provinciális13 tükör esztergált díszítése a korai császárkori, peremen lyuksoros, nyeles, római tükrökre14 jellemző. A szarmata sírok15 tükrei közül az ócsai hátlapjához legközelebb a berekböszörményi,16 az Endrőd-szujókereszti,17 a hévízgyörki,18 a Hódmezővásárhely-fehértói 7. sír,19 a Kiskőrös- Csukástó ráczkúti 8. sír,20 a nagykőrösi,21 az orosházi,22 az örvényi (ma Tiszafüred-Tiszaörvény)23 tükör kettős hornyolatokkal is díszített hátoldala áll. Közülük az endrődi, az örvényi és a szanki sírleletben a korai „aranyhorizontra” jellemző ékszerek vannak.24 A lyuksor nélküli, hátoldalán díszített tükrök közül a Szőreg—Iván téglagyári, 1928. évi sírlelet tükrét a kettős hornyolatok közötti sávban ferde vonalak kereszteződésében pontkörös és sugárirányban vonalkázott szakaszok váltakozása,25 a Hódmezővásárhely-Fehértó 22. sír tükrét 4x4 pontkor26 27 díszíti. E két tükör méretben (átmérője 9,7 és 9 cm) áll közel az ócsaihoz. Az ócsai edény legközelebbi formai és technikai rokona a Vaday Andrea által közölt, Mezőcsát-hörcsögösi 56. női sír 12 cm magas, sárgás-pirosas színű, a peremen és alatta vízszintes sávban, az oldalán szabálytalan, főleg ívelt, piros sávokkal festett edénye (2. tábla 2)}1 A mezőcsáti sírt ezen kívül patkó alakú aranycsüngője, illetve gömbölyű karneolgyöngyei28 29 is rokonítják az ócsaival. Jó párhuzam a Füzesabony—Kastély-dűlői, korai temetőrészlet 125. sírjának egyedüli melléklete, a hasonló alakú, korongolt, piros festett (nagyrész lekopott) felületű, 6,85 cm magas edénykéje (2. tábla 3).24 Rokon a Tápiószele-Szumrák-dűlői, szkíta temető É-i szélén feltárt, szintén korai temetőrészlet 437. (az 1948. évi 59.) sírjának30 pirosas, korongolt, nyúlánkabb formájú, 14,2 cm magas korsója.31 Ez utóbbi a nyakhajlat alatt és a fenék fölött nagyjából vízszintes sávokkal, oldalán kissé szabálytalanul - két helyen közös felső kezdetből — lehaladó, közöttük néhol ferde, 1 cm széles, piros sávokkal festett darab (2. tábla 4). Talán hasonló még az Alsónémedi— Kenderföldek 16. férfi sír sárgás, korongolt, hiányzó peremű és nyakú, csonkán 13 cm magas, vízszintes sávokban vörös festésű edénye is.32 A korai szarmata sírok edényei között tehát létezik egy kis csoport, amely sárgás és pirosas színű, korongolt, rövid nyakon kihajtó, lekerekített peremű, palackszerű, profilálatlan, egyszerű vagy enyhén homorú fenekű, sávokkal vagy egész felületén piros festésű korsókból33 áll. Ez a kisszámú csoport34 valóban távol áll Pannonia tartomány kora császárkori kerámiájától,35 és nem illeszkedik az itteni, késő kelta hagyományú kerámiához36 sem. E korongolt, festett edényDinnyés István: Korai szarmata sírleletek Ócsárol és Albertirsáról 13 A jazigok alföldi, korai temetkezéseiből eddig többnyire római provinciális tükrök kerültek elő, a keleti területek kisméretű tükrei, az úgynevezett tükörcsüngők eddig hiányoznak: Vaday 1988-1989: 125; Istvánovits-Kulcsár 1993: 11; Vaday 1998: 134. A dísztelen, sima tükröknél mind a keleti, mind a római eredet lehetséges: Istvánovits-Kulcsár 1993:12-13. 14 Szarmata sírok ilyen tükreiről: Vaday—Szőke 1983: 114; Dinnyés 1991: 169. 15 Istvánovits-Kulcsár 1993: 12—14 (1. katalógus: 21—27,1. tábla). Közöletlen a Szánk—móricgáti, lyuksoros tükör: Kőhegyi 1982: 326. 16 Istvánovits-Kulcsár 1993: 21 (I. tábla 4). 17 Vaday-Szőke 1983: 82 (2. kép 5). 18 Dinnyés 1991:152 (10. tábla 28). 19 Párducz 1946-1948: 284 (XLII. tábla 1/a-l/b). A sír 2. század végére keltezése késői (Párducz 1946-1948: 287), a lyuksoros tükrök zöme 166-180 előtt került sírba: Dinnyés 1991:169; Istvánovits-Kulcsár 1993: 22. 20 Párducz 1941a: 21 (XXVI. tábla 6). 21 Nagykőrös-Gógányi rét: Párducz 1944: 22 (XLII. tábla 1). 22 Mócsy 1965:107 (2. tábla). 23 Párducz 1941b: 159 (I. tábla 6); Vaday 1988-1989: 274 (Taf. 113.7). 24 Endrőd-Szujókereszt 17. sír, barázdált hengeres aranygyöngyök: Vaday-Szőke 1983: 82 (2. kép 6-8). Örvény, patkó alakú csüngő: Párducz 1941b: 159 (I. t. 7); Kőhegyi 1982: 296 (VII. tábla 18); Vaday 1988-1989: 274 (Taf. 113. 1). Szánk, rekeszes-granulációs fülbevaló, csavart nyakperec, rekeszes csüngök: Kőhegyi 1982: 326,329 (XIV. tábla 1-6). 25 Párducz 1942: 309 (LIV. tábla 1). Szőreg A temető, 1. sírként: Párducz 1931: 88 (XV. tábla 20); Istvánovits-Kulcsár 1993: 26 (I. tábla 7). 26 Párducz 1946-1948: 286 (L. tábla 3a-b), 287 (a 3. század első évtizedeire keltezve); Istvánovits-Kulcsár 1993:22 (I. tábla 6). 27 Vaday 1982-1983:169,172 (Taf. 4.3,5.5). 28 Vaday 1982-1983:169 (Taf. 3.2,4.1,5.1,5.4). 29 Farkas 2000:16-17 (11. kép 9). 30 Párducz Mihály feltárása az 1947. évi 53. sír és az 55. sír (Párducz 1950a), illetve az 1948. évi 59. sír és 60. sír. Ezek átszámozva 431., 433., 437. és 438. sír: Párducz 1966: 76-77. Meg kell jegyezni, hogy az ásatási területek összesítő térképe (Párducz 1966: Fig. 7.), illetve а В feltárási terület összesítő térképe (Párducz 1966: Fig. 10., az EK-i szelvényben a négy sír) egyaránt pontatlan. А В felület ÉK felé nyúló, akkor az evangélikus egyház parcelláján nyitott árok- és szelvénysorának körülbelül 100 méterrel tovább kellett nyúlnia, hogy elérje a 7. képen jelzett homokdombot, az egymás közelében levő, négy sír lelőhelyét, ezzel megfelelve Párducz korábbi leírásának, amely szerint az 1947. évi két sír a homokdomb legmagasabb részén került elő (Párducz 1950a: 68-69). A másik, szintén korai szarmata temetőrészlet két sírját (Párducz 1966: 43—44 [90. és 91. sír]) Fettich Nándor tárta fel 1938-ban, a Párducz Mihály Ny-i feltárási felületével keresztezett homokdombon (Párducz 1966: Fig. 7.). Minderről röviden: Dinnyés 2007: 362. 31 Párducz 1966: 77 (Plate XLIII, 14); Vaday 1982-1983:172 (59. sírként,Taf. 5,6). 32 Vaday 1982-1983:172; Korek 1980: 39 (a képét nem közli). 33 Szolnok megyei leletek kapcsán a korongolt, részben korai, palackszerű edényekről: Vaday 1988-1989:146 (Abb. 38/18-32). 34 Istvánovits-Kulcsár 2006: 223 (a mezőcsáti, tápiószelei és füzesabonyi, korongolt edények: 9. kép 1—3,7). 35 Vaday 1982-1983:172. 36 A hasonló alakú, de eltérő kidolgozású, továbbélő, késő kelta típusú korsókra: Bónis 1942: 52,100 (XV. tábla 10). 97
