Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Szabó Máté: Római út Érd határában
A feltárás eredményeinek értékelése Az Érd-Százhalombatta között futó út legkorábbi ismert ábrázolása Mikoviny Sámuel nevéhez köthető.16 Az ő térképén, illetve az 1814-es felmérésen17 is szembetűnik annak egyenes rajzolata, ahogy a matricái tábor északi kapuja felé tart. A lelőhely felmérését a Magyarország Régészeti Topográfiája című sorozat 7. kötetének munkái során is elvégezték, valamint több lelet és feltárás is igazolta egyes részeinek római kori keltezését. Erre utal az Erden előkerült mérföldkő,18 valamint Dormuth Árpád 1943-as megfigyelése is, amely szerint a Stich-tanyánál is előkerülhetett néhány töredék.19 Az út feltárására elsősorban Százhalombattán, Matrica castellumáxaiSs. és környezetének kutatásainál került sor. Az út azon a részen 8,5 méter széles alapozáson feküdt, a szélessége pedig 6 méteres volt. A vastagsága fél métert ért el.20 Érdtől délre, Százhalombatta irányában csupán a kavicsozását tudták a kutatók megfigyelni. Maróti Éva útátvágási kísérlete is sikertelennek bizonyult, mert az általa vizsgált szakaszon már elpusztult az út.21 Északi irányban a kisebb kutatásokat követően,22 az МО-s körgyűrűhöz kapcsolódó munkák során került elő egy újabb szakasz, mely Nagytétény/Campona térségében is lehetőséget kínált az út szerkezetének a megfigyelésére.23 A nagytétényi úttal párhuzamosan, mintegy 40 méter hosszan, köves-kavicsos sávként jelentkezett a római út. Sajnos a roncsolások miatt annak eredeti szélességét nem lehetett megállapítani, a maradványok alapján azonban feltárója körülbelül 4 méterre teszi. Szerkezete az általunk feltárt szakaszhoz hasonló, de jellemzően kövesebb volt. A vastagsága és rétegsora, illetve a megújítás hiánya szintén egyezést mutat. A Stich-tanyától északra feltárt útrészletünk az eddigi kutatások között, az 1943-ban előkerült mérföldkőtöredékek lelőhelyének közeléből szolgáltatott adatokat. A fennsíkon hosszan követhető maradványok egészen Százhalombatta határáig jó állapotban őrződtek meg, onnét délre az út használata és a beépítettség miatt viszont - ahogy azt a terepi vizsgálataink is mutatják - nagy valószínűséggel elpusztult.24 Sajnos a szűk kutatási keret csupán egyetlen ponton engedett betekintést az útszakasz történetébe, és még itt sem volt módunk esetleges távolabbi árok/árkok keresésére, de a jó állapotban megőrződött útszakasz méretében és szerkezetében is párhuzamot mutat a tőle északra és délre feltárt részekhez, árka és a belőle előkerült római csizmaszeg pedig a datálását is alátámasztja. A feltárás eredményeképpen a fennsíkon húzódó út római datálását állapíthattuk meg, s így mint /«»«-útszakasz felkerülhetett a Ripa Pannonica világörökségi nevezési listára is. Szabó Máté: Római út Érd határában 16 Bendefy 1976:106,6. térképlap. 17 MNL OL T S-12, Div. XIII No. 424; MNL OL T TK Nr. 1343. 18 MRT 7.102-103. 19 MRT 7. 241. 20 MRT 7.240. 21 MRT 7.240. 22 Szirmai 1978: 278. 23 Szilas et al. 2011: 96-100. 24 Lóki et al. 2011: 74; Lóki-Szabó 2011:103-104. 92
