Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)

Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában

Területileg igen közel esik a most tárgyalt érdi telephez a Nagytétényben, a Duna árterében fekvő, 2001-2006 kö­zött feltárt kelta telep, amely korát és helyzetét tekintve is analógiaként említhető. Ugyancsak a limes-vonal kiépítése miatt számolták fel.154 LT D-korú megtelepedésre utal Érden két szórvány dák füles csésze , melyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.155 Jóval korábbi, LT В-korú a sír, vaskarddal és kardtokkal, Érd északi részén.156 Nagytétény—Erdliget határán, ugyan­csak az Мб-Os autópálya építése során 2006-ban került elő egy Kr. e. 1. századra keltezhető, fegyvermellékletes kelta sír. Körülötte későbbi, a Kr. u. 1. század közepén kezdődő és a római kor 2. századának közepéig használt, bennszülött kelta lakossághoz köthető temető részlet van.157 A késő vaskori nyílt telepek többsége Európa-szerte kisebb falvakból, majorságokból tevődött össze.158 Dél-Zalában például nagyjából 50 fős kis települések lehettek. Közvetlenül a vízparti termékeny síkságon, vagy a kisebb dombo­kon feküdtek, amelyek kedveztek a földművelésnek és legelőkben gazdagok voltak.159 Ritkábbak a nagyobb falvak. Ilyeneket ismerünk például Szentendréről, ahol hosszan kísérik a Duna-partot (Cementgyár, Pannóniatelep). Újabban Nagytétényben, illetve Szigetszentmiklóson tártak fel hasonló méretű falvakat. Geológiai szempontból a kelták a kavics vagy agyag hordalékkúpokat, folyóteraszokat, illetve a löszhátakat része­sítették előnyben.160 E vízparti településeken élő kelta népek fő megélhetési forrása a földművelés és az állattenyésztés volt. Erre utalnak Érden is a tárolóvermek, az őrlőkövek és a sok állatcsont. A termést mély tárolóvermekben és nagy hombáredényekben tárolták. Dörzskővel vagy kétrészes kézi malommal őrölték meg a gabonát, és gyakran a házon belül, a házaik sarkába épített kemencékben sütöttek belőle kenyeret. Önálló kemencék és munkagödrök gyakoriak voltak. Ezek a kis települések nagyrészt önellátóak voltak.161 A fenőkövek, illetve a köveken látható vésőnyomok fém­szerszámok meglétére utalnak, bár ilyen szerszámokat egyelőre nem találtunk. Csak egy tűzcsiholó vas töredéke ismert az egyik érdi házból. A fonás-szövés kellékei, az orsógombok is előkerültek telepeinkről. Kereskedelem révén szerezhették be a fabulákat, a grafitos és festett sávos edényeiket. A Duna vízi útján mind a Budapest-gellérthegyi, mind a százhalombattai földvárral kapcsolatban állhatták az érdi telepen élők. A házak többsége félig földbemélyített, szögletes vagy téglalap alakú, cölöplyuk nélküli, illetve 2-3, esetleg több­­cölöpös ház, melyek felmenő fala többnyire sövényszerkezetű, tapasztott agyag, esetleg gerenda. Van a telepen egy kerek gödörház is, valószínűleg földre támaszkodó sátortetővel. Méretük 13-17 m2 között mozog.162 Megjelennek a felszíni cölöpszerkezetes házak, terménytárolók, védő tetők is. Egy telepen belül egymás mellett élnek a különböző típusú kisebb-nagyobb méretű házak. Padkás munkagödrök (Érd), kemencés műhelyek (Budakalász), féltetővel védett, már csak a cölöplyukakból kikövetkeztethető felszíni tárolók (Érd), méhkas alakú mély tárolóvermek, szemétgödrök és nagy, alaktalan agyagnyerő helyek jellemzik még telepeinket. A római hódítás következtében a kelták először magaslati telepeiket adták fel. Leköltöztek, vagy leköltöztették őket a síkvidékre, gyakran az új katonai táborok mellé. A nyíltszíni telepek élete az 1. század közepéig, utolsó harmadáig163 alapvetően nem változott. Ekkor kellett a katonaság Duna mellé való felzárkózása miatt, egy limes-menti sávot kiürí­teni. Innen a kelta telepeket máshova telepítették, vagy megszüntették (például Szentendre, Budakalász, Budapest, Békásmegyer, Tahitótfalu, Dunabogdány, Nagytétény, Szigetszentmiklós). Ebben a sávban a későbbiek folyamán is kevés civil telep, illetve villa épült. E késő kelta telepek sorát bővítettük most az Erden feltárt településrészlettel.164 Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában 154 Szilas 2002: 114-130; Beszédes-Szilas 2005: 153-154; Hunyady 1944: 62. 155 MRT 7.107 (szórvány). 156 MRT 7. 9/40. lelőhely (Érd-Gyula-major). 157 Beszédes-Szilas 2007: 233, 239-246. A késő kelta sír a Harbor Parkban feltárt településhez tartozhatott. Római foglalást megért telep viszont eddig még nem került elő a környéken. A szerzők, az ásatástól mintegy 800 méterre lévő Sulák-patak völgyében feltételeznek egy, még fel nem tárt, eraviszkusz települést. 158 Maráz 2011: 245-246. A szerző Caesar gall háborúkról szóló leírásai alapján a Kr. e. 1. századi telepek három típusát különíti el: oppidum, vicus (falu) és aedificium (tanya). Az érdi telep talán egy vicus részlete lehetett. 159 Horváth 1987: 66; Kari 1996a: 209-259; Meduna 1980: 41; Maráz 2011: 247. 160 Kari 1996a: 140-142 (Abb. 59); Waldhauser 1986: 268-269. 161 Horváth 1987. Ebben vasmegmunkálás (11 ház), bronzművesség (3 ház) fazekasság (kemence, grafittömb). Petres 1971: 133; Hanny 1992: 254. 162 Erd-Tepecs: 12,4-17,6 m2, Budakalász: 14-14,7 m2; Ménfőcsanak: 16 m2. A néprajzi analógiák alapján egy ekkora ház csak alvásra szolgált, nagyjából öt személy részére (Tankó 2005. 33). 163 Aquincum körzetében egyes vélemények szerint már a Tiberius-korban elkezdődött az új, Duna-menti határsáv kiürítése (Póczy 2004: 243). Zsidi Paula véleménye szerint a lakosság kitelepítése fokozatosan történt, legkésőbb a Flavius korban alakult át a település szerkezet, a katonai táborok létrejöttével (Zsidi 2004: 174-175). 164 Pest megye Duna-parti sávjában lévő késő kelta telepek térképe: Ottományi 2009: 14. kép. Budapest késő LaTéne-kori településtörténeti képét pedig Maráz Borbála foglalta össze (Maráz 2011). 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom