Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában 3.2. Használati tárgyak, eszközök Orsógombok: Az orsógombok közül kiemelkedik egy szépen díszített bikónikus darab (30. objektum). A többi gömbölyű, vagy lapos orsókarika, gyakran edényoldalból kivágva (11. tábla 6; 16. tábla 4-5; 17. tábla 3; 18. tábla 11). Analógiát bármely késő kelta telepen találunk hozzájuk. Keltezni őket a kelta perióduson belül egyelőre pontosabban nem tudjuk.131 132 Mindez a fonás-szövésre, mint a mindennapi életben elengedhetetlen háziipari tevékenységre utal. Kőeszközök: Kőből pattintott kaparok a 79. gödörben voltak, illetve a zsugorított csontvázas 102. gödörben. Fenőkövek csak lakóházakból kerültek elő (52., 30., 61. és 97. ház). Miután fémeszközök és fegyverek élezésére szolgáltak, ezek létezését is bizonyítják, bár maga a fémtárgy nem került elő. Ugyanígy fémeszközre utal a 20., az 52. és az 53. objektum kődarabjain megfigyelhető vésőnyom is. Örlőkő több töredéke is előkerült, házakból (20., 61. ház), gödrökből (53., 76. gödör) és a 85. árokból. Ezek kétrészes, forgatható kézi malomhoz tartoztak, melynek megjelenése egész Európában a keltáknak köszönhető. Ugyanakkor megtaláljuk a régebbi módszer maradványait is (sima őrlőfelülettel kialakított kődarabok) a 43. és 46. gödrökben. A megőrölt gabonából minden bizonnyal helyben sütöttek kenyeret, de a sütőkemencék jelenlegi ásatásunkon nem kerültek elő. Csak a megégett kődarabok tanúskodnak tűzhelyek és kemencék létezéséről. A lelőhelyről begyűjtött kövek vizsgálatát dr. Kalmár János végezte el. Megállapításai szerint főleg környékbeli (Sóskút-Pusztazámor-Etyek) mészkövet használtak fel a telep lakói. A fenőkövek meszes-homokos kődarabokból, az őrlőkövek pedig hárshegyi homokkőből és a Dunakanyar andezitjéből készültek. A Duna hordalékából származó kavics- és kagylódarabokat is hasznosították. Távolabbi építőanyag, egy Tihanyifélszigetről származó riolit töredék.133 Csonteszköz: Csonteszköz maradványa lehet esetleg a 61. házból egy állatcsont töredék, vágásnyomokkal. Bár e nyomok keletkezhettek az állat feldarabolásakor is. Viseleti tárgy: Egy nagy agyaggyöngy (52. ház), bronz és vas fibula töredékek, illetve egy bronz hajtű. Fémlelet: Nagyon kevés. Az egyik házból fibula tűje (61. objektum; 20. tábla 14; 19. tábla 8), másikból bronz tű töredék (32. objektum) és néhány kis vas darab, egyikük tűzcsiholó (71., 91, objektum; 21. tábla 5; 22. tábla 10). Jelentősebb fémmelléklet csak a 84. szórthamvasztásos sírban fordul elő (vasfibulák és vasfegyver (?) részei; 23. tábla). A szerszámokról már volt szó a fenőköveknél. 131 Bónis 1969: Abb. 98/1-2; Hanny 1992:4. kép 2-3; Tankó 2005:116 (XXXVI/1, edényoldalból kivágva,XLIII/5, bikónikus); CORPUS III. Plate XVI/7 (Tápiószele-Papszög); Rieckhoff 1995:38/3,5-6,40/11-12; Karwowski 2006: Abb. 13,Taf. 53 (Thunau am Kamp, LT B-D); Cseh 2003: 50 (8. kép 6). 132 „Az Érd 18. ásatási területen 111 kődarabot és 4 kagylóhéjat vizsgáltam meg földtani módszerek alkalmazásával. A kőanyag fele a lelőhelyhez közeli szarmata képződmények felső szintjéből, valószínűleg Sóskút-Pusztazámor-Etyek térségéből, a feltárások körüli és a domboldalakat borító lej tő törmelékből lett begyűjtve. A kődarabok bizonyos preferált nagysága és a friss törések számszerűsíthető összefüggést mutatnak. Ezek szerint a kődarabok begyűjtése szelektív módon történt és a nagyobb tömböket, lapokat feldarabolták. A statisztikai számítások két kőpopulációra engedtek következtetni: a „méretre vágott” haszonkő és a kisméretű töredékek populációjára. A szarmata meszes-homokos kődarabok egy részét fenőkőként is használták. Nem csak a szarmata mészkő, de a többi kődarab esetében is gyakoriak a hőhatásra utaló jelek, a pörköléstől és koromfoltoktól az égési kérgeken keresztül a huzamos hevítést igénylő részleges vagy teljes kiégetésig. Lehetséges, hogy a kőanyag egy részét kemencék, tűzhelyek építésére használták. A kavicselemek esetében a színeződés és alak közötti összefüggés alapján feltételezhető, hogy a kavics egy része a Duna hordalékából, míg a másik része a Budai-hegység déli előterében, foltokban megjelenő ópleisztocén teraszokból és a szarmata rétegsor aljából szétszórt kavicsból származnak. Eruptív kődarabok és az oligocén korú Hárshegyi Homokkő darabjai őrlőkő-töredékeknek bizonyultak. Érdekes megemlíteni, hogy a Dunakanyar andezitjei mellett megjelenik egy riolitdarab, amely valószínű, hogy a Tihanyi-félszigetről származik. Az őrlőkövek esetében nem zárható ki a tudatos rombolás, törés-zúzás ténye. Habár a Budai-hegység déli része pár km-re van a lelőhelytől, mindössze egy darab triász dolomitdarabot sikerült azonosítnom. A kődarabok között talált, változó fokú hőhatást szenvedett patics alapanyaga a térség dombhátait fedő felső pleisztocén lösz. Végül a kagylódarabok vizsgálata arra enged következtetni, hogy a már nem élő, a folyam hordalékával együtt mozgó kagylóhéjak kerültek az ásatás helyére, tehát nem étkezési célból szedték a kagylókat.” Kalmár János. FEMUZ RA 4852-2006. 73
