Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában
1 Ottományi Katalin: Késő kelta telep Érd határában Szürke, simított edények A korongolt kerámia legnagyobb részét ezek alkotják. Színük világosszürke, vagy világosbarna, ritkábban sötétebb szürkére égett (törésfelületük néha rétegesen égett: világos-sötét-világos szürke). Anyaguk jól iszapolt, többnyire csillámos (homokkal soványított), néha nagyon apró fehér kaviccsal soványított, vagy egy-két nagyobb kipattogzott kavics helye látszik benne. Felszíne általában simított, ritkán besimított díszítéssel. Egy külön kis csoportot alkotnak a fekete, vékonyfalú, nagyon csillámos anyagú, fényesre simított felületű korsó töredékek (lásd 61. objektum). Téglaszínű csak 1-2 darab fordul elő. A leletanyag formai megoszlása hasonlít a Budapest környéki telepek, főleg a Gellérthegy—tabáni oppidum anyagára. A szürke kerámián belül legtöbb az „S”-profilú és a duzzadt peremű tál. Majd a behúzott peremű tálak és a különböző fazekak következnek. A füles korsó ritka, van néhány kis bögre és nagyobb hombár is. „S”-profilú tál: Simított felülettel, egy esetben belsejében nagyon kopott, alig látszó besimított hullámvonallal (37. objektum) készült. Talpa lehet lapos, vagy kis talpon álló, néha homorú, omphalos utánzatai (16. tábla 8; 22. tábla 8). Pereme élesebben vagy enyhébben alávágott. Mindig simított. Mérete változó: a kisebb változat száj átmérője 15 cm (magassága: 5 cm), a nagyobbá, és ebből van a több, száj átmérője 26 cm (magassága: 10 cm). Az omphalos talpú, íveltebben kihajló típus már az LT C periódusban feltűnik, de később is használatos (lásd 41. objektum, 16. tábla 8)P Legkorábbi a hamvasztásos sírban lévő bikónikus edény (23. tábla 3). A tálak belsejében lévő besimított hullámvonal már az LT D, periódusra jellemző.73 74 A többség viszont az LT D-ben gyakori formához tartozik. A forma továbbél a római korban.75 A késő kelta időszakban főleg a Kárpát-medencére jellemző, de elterjedése nem egyenletes. Elsősorban Budapest környékén, a Dunamentén és a Szerémségben fordult elő.76 Behúzott peremű tál: Korongolt és kézzel formált változatban egyaránt előfordul. Mély tál, gömbölyű vagy kónikus formában, alja az „S”-profiléhoz hasonlóan kis talpon is állhat, vagy pedig lapos. Pereme néha erősebben behúzott, de lehet egyenesre vágott is. Kívül-belül simított. Színe világosszürke, vagy sötétebb, vöröses-feketés szürke. A kisebb változat száj átmérője 15-20 cm, a magassága közel 4,5 cm. A nagyobb változat szája 26-32 cm, magassága körülbelül 10 cm. Nem olyan gyakori, mint az előző típus, csak a 44. gödörből, az 52. és 61. házból került elő (18. tábla 6; 20. tábla 4). A forma előzményének a késő bronzkori, kora vaskori kézzel formált tálak tekinthetők. Kézzel formált kivitelben érdi telepünkön is előfordul (lásd 44., 52. objektumok; 18. tábla 1, 2, 7, 8). A közép és késő kelta periódusban gyakori. Hosszú időszakon át használatos forma és ezen belül nehéz keltezni. A jelenleg ismertetett érdi teleprészleten nem ez a legjellemzőbb táltípus. A Gellérthegy-tabáni anyagban többnyire vízszintesen simított felülettel, belül vízszintes vonalakkal, besimított hullámvonallal vagy ívmintával díszítve fordul elő. Az Esztergom környéki késő kelta anyagnak is ez az egyik vezető típusa. A késő kelta oppidum kerámia jellemzője, például Manchingban a második leggyakoribb tálforma. Pozsonyban és Nyitrán az érdi telephez hasonló kerámiával együtt (besimított díszítés, tojás alakú edény, nagy, simított fazekak, tároló edények, grafitos kerámia, „dák” kerámia) lép fel.77Thunau-am-Kamp magaslati telepén ez a leggyakoribb tálforma, többnyire korongolt, de kézzel formált kivitelben is előfordul.78 Scordiscus terü-73 CORPUS 1.241 (Szomor-Kenderhegy), Plate II/7; CORPUS III. Plate II/IO (Csővár), Plate XXVIII/ll (Vác, 15. sir),PlateXLIV/3-4 (Bercel, LT C); Bónis 1969: Abb. 4/5. 74 Brezinova-Katkin 2004: 174 (Tab. 4/1-2); Hunyady 1944: 130 (14. kép 8); Bónis 1969: Abb. 4/1-4, Abb. 18/15; Kelemen 1999:1. tábla 15, V. tábla 12, VI. tábla 1; CORPUS 1.211, Plate II/3; Szabó-Guillaumet-Cserményi 1994: 107-126 (Fig. 10/35); Ottományi 2005: Abb. 10/3. 7! Részletesebben lásd a budakalászi telep feldolgozásánál: Ottományi 2009:191. 76 Scordiscus területen tűnnek fel ugyanilyen tálak. Dizdar 2013:T.2.1.,T.3.2.,T.7.1. és továbbiak (LT D12). 77 Hunyady 1944: 132, 14. kép 12. típus (LT D); Bónis 1969: 176—177, például Abb. 8/17, Abb. 26/16—20, Abb. 29/4—5, Abb. 31/9—13; Barral 1998: Fig. 30/53, Fig. 31/63, Fig. 33/87—88, Fig. 34/10 (Gellérthegy); Kelemen 1999: I. tábla 16 (LT C2—D,); Kelemen—Merczi 2002: 38— 39 (II. tábla 3-13); CORPUS I. Plate IV/10 (Esztergom-Sziget), Plate VII/3 (Esztergom—Szentgyörgymező, besimított hullámvonallal); CORPUS III. Plate XIV/11 (Tahi, Kr. e. 1. század), Plate LXII/8, Plate LXIII/7 (Bodroghalom, LT C); Pingel 1971: 71 (Tafel 75-78, változatos peremkiképzéssel és mélyebb, laposabb változatban); Urban 1994: Abb. 74/221-233 (Freinberg); Rittershofer 2004: Abb. 8. (LT Dt); Hanny 1992: 252 (Szigetszentmiklós); Honti et al. 2004: 36,4. kép (Fonyód-Bézsenypuszta, LT C2); Cambal-Gregor-Krampl-Nagy 2006: Tab. III/l, V/4, VIII/ll; Brezinova-Katkin 2004: 174. (Tab. 4/3-4,7/4); Resutík 2007: Tab. 5 (Bratislava-Hlavné). 78 Karwowski 2006: 56-57 (keltezés LT C-D, Taf. 25-39; K/l-3 és L/l forma korongolt, többnyire simított. L/2 forma kézzelformált, Taf. 40). 66
