Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
1_ ± Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője Társadalomrekonstrukció a fémeket tartalmazó sírok alapján A temetők egyik fontos vizsgálati iránya a régvolt közösség társadalmának vizsgálata. Ehhez figyelembe kell venni a temető egészének rendszerét, az egyes sírok pontos meghatározását, illetve ismerni kell a temetőhöz tartozó településeket, amely jelen esetben nem lehetséges. A pontos meghatározásnál a halott antropológiai vizsgálata a legfontosabb tényező. Ezen meghatározás részei a halott nemének, korának, patológiai elváltozásainak, táplálkozási szokásainak és amennyiben lehetséges genetikai tulajdonságának, kapcsolatainak a vizsgálata. Ezek mellett még a síron belüli vizsgálatokhoz tartoznak a szociális identitásra utaló esetleges nyomok, a mellékletek kvantitatív és kvalitatív vizsgálata, ezeknek mennyisége, értéke és kizárólagossága. A sír mélysége, térfogata, anyaga és a halott eltemetésének a rítusa kapcsolódik még az elemzések egyéni szintjéhez. A temető szintű elemzés részei az egyes sírok térbeli elhelyezkedése a többi sírhoz képest és a halottak számának ismerete.113 A síron belüli adatok ismerete adja a lehetőséget a következő temetőn belüli vizsgálathoz, amely az alapja a szociális struktúra elemzésének, ez a temetőn belüli csoportok és ezzel az egész temetőre vonatkozó minta meghatározása. A csoportok elkülönítésének három vizsgálható tényezője a kor, a nem, illetve a jelölés karaktere, ami jelentheti a mellékletekben megfigyelhető mintát, vagy a rítusban jelentkező különbségeket is. A csoportoknak két különböző formája van, az egyik a horizontális, a másik pedig a vertikális csoport. A horizontális csoportok a társadalmi csoportokat mutatják, míg a vertikális csoportok főként ezeken belül a hasonló, de a többitől eltérő csoportokat jelenti, ami lehet a nem vagy kor alapján történő elválasztás is, de lehet például a fegyveres sírok esetén, a fegyver alapján történő elkülönítés is.114 Az elemzéshez ezenfelül szükség van olyan kronológiára is, ami alapján lehetségessé válik a generációnkénti szétválasztás, vagy a temetkezés változásainak a követése.115 A mellékletek vizsgálata, mint a legfontosabb és legszerteágazóbb része a kutatásnak külön figyelmet érdemel. A mellékletek vizsgálatánál fontos megfigyelni a kor és a nem adatait is, amelyeket az antropológiai elemzés ad meg, valamint a rítus különlegességeit is, amelyek a halottat kiemelhetik a többiek közül és utalhatnak az életben betöltött szerepére. Ezek alapján szoktak fejedelmi és fegyveres sírokról beszélni, ha a mellékletek gazdagsága és a rítus különlegességei ezt megengedik.116 A korábbi kutatás elsődlegesen kvalitatív minőségében figyelte a halott mellékleteit, ezen szempont mellé hozta az újabb megközelítés a kvantitatív módszerek használatát is.117 A státuszt a temetésbe befektetett energia mennyisége határozza meg. Ez lehet a mellékletek mennyisége, kizárólagossága, megmunkálási minősége, beszerezhetősége és anyaga alapján, amiről a kvantitatív elemzés szól. Valamint, hogy ne csak a mellékletek adják a lehetőséget a státusz meghatározáshoz a sír elkészítésébe befektetett energia is jelzés értékű, így a sír mélysége, vagy a sírépítmény, ha rendelkezik olyannal a temetkezés.118 A mellékletekként adott tárgyak értékét illetően létezik egy matematikai vizsgálati módszer, az úgynevezett Z-transzformáció, amely a temetőben az adott tárgyból talált mennyiséget és az egy sírban talált átlagos mennyiséget figyelembe véve egy matematikailag kiszámolt számértéket ad az egyes tárgytípusok értékére, így lehet vizsgálni az egyes sírok, vagy egyes tárgytípusok értékét. Ez a kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmazza, azaz a kvalitatív módszerek esetében az adott temetőre érvényes relatív értékeket adja meg. A transzformáció így néz ki: az értéket az adott sírban előforduló tárgymennyiség és a temetőben megjelenő átlagos gyakoriság különbségének és az átlagos eltérésnek a hányadosából kapjuk meg. Az egyes tárgycsoportok az adott együttesben a transzformáció végén egy -1 és +1 közötti értéket kapnak, amik összegzése alapján a teljes együttes gazdagságát határozza meg.119 A módszer az adott temető relatív értékeit adja meg, így egy-egy egyedi vagy rendszerből kiugró tárgy eltorzíthatja a valós értékeket és abnormálisán magas értéket jeleníthet meg. 113 Bösel 2008: 50. 114 O’Shea 1996:10-11. 115 O’Shea 1996:16. 116 Bösel 2008: 51. 117 O’Shea 1996:14. 118 Bösel 2008: 51. 119 Bösel 2008: 52. 42
