Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Az U15-ÖS urnában egy radiolaritból készült, pattintott eszköz került elő, ennek használati módja és helye nem meghatározható (7. tábla 4). Az utolsó kőből készült tárgy a temetőben az embertani anyag vizsgálata közben előkerült nyílhegy, az U25-ből (10. tábla 4). A nyílhegy kvarcitos metamorf kőzetből készült, hosszúkás, háromszög alakú bifaciális pattintott hegy, az élén finom fogazassál. A nyílhegyen termikus kipattanás nyomai láthatóak, tehát ott kellett lennie a máglyán az égetéskor. Kopás nyoma az élen nem látható, tehát vagy új tárgyról van szó, vagy nem ért keményebb csontos állományt.61 Feltehetően, bár csontot nem ért, mégis a halál oka lehetett a nyílhegy, mivel nem szokás magányos nyílhegyet tenni a sírokba. Egy füzesabonyi temetőben, tőrével eltemetett halottban találtak magányos nyílhegyet.62 Mali Péter: Biatorbágy—Szarvasugrás középső bronzkori temetője Kronológia A fent bemutatott tárgyak alapján a temető a Vatya I. fázisának idejére keltezhető. Egyes esetekben archaikusabb formák is megjelennek, de a tőr típusok között csak a Vatya I/a. fázistól kezdve megjelenő formák63 vannak jelen. Vatya II. fázisra jellemző kerámia már nem található a temetőben, legalábbis formailag meghatározható nem. A kultúrán belül elkülöníthető fázisba sorolás után nagyobb összefüggésében, a Bóna-féle középső bronzkor I/a. időszakára keltezhető, amely a Reinecke-féle rendszer Bronzezeit Alá időszakának felel meg. Abszolút dátumok szerint pedig nagyjából a Kr. e. 2000 és 1900 közé tehető,64 ennél pontosabb keltezés csak C14-es adatok segítségével lenne lehetséges, de ilyenek jelenleg nem állnak a rendelkezésünkre. Ez a temető élettartamát igen rövidre szabja, ami magyarázhatja miért nem fordul elő a temető szerkezetében a Vatya-kultúrára jellemző ovális sírcsoportok rendszere. A temető rövid használata magyarázatot adhat a bronzos sírok elemzése során tapasztalt furcsaságokra, amelyek vizsgálatára a temető szociális struktúra alapján történő elemzésében térek ki bővebben. A temetőn belül időrendi csoportok alig különíthetőek el, ennek oka elsődlegesen a kerámia anyag erős töredezettsége, amely az esetek legnagyobb részében megakadályozza a tipológiai besorolást. Más részről viszont a meghatározható edények is igen nagy formai hasonlóságot mutatnak, néhány kivételesebb darabot leszámítva. Esetlegesen a temető kezdeti időszakára lehet tenni azt a néhány urnasírt, amelyekben nagyrévi hagyományokat is mutató kerámia került elő. Az 51. sír tála korai jegyeket mutat, míg a mellette található urna meghatározhatatlan. Az U17 és az U5 sírokban egyetlen kerámia mellékletként urna került elő. Ezeket a temető térképére vetítve kiderül, hogy két sír (U5, U51) a temető északi szélének közelében, harmadik pedig (U17) a temető legsűrűbben használt déli harmadában található. Későbbi fázisra, a Vatya I/b. időszakra csak az U8 közép-európai típusú torquese keltezhető, így sajnos hasonlóan a sírcsoportok elkülönítéséhez, a temető időbeni fejlődése sem rekonstruálható bizonyossággal. A bronz melléklettel rendelkező sírok leírása U3: I. A talajszint alatt 50 cm-rel jelentkező sír (5. tábla 1). Csontanyag meghatározva 15 és 35 év közötti egyén, neme nem meghatározható. II. Kerámia: Urna (5. tábla 2), formája nem rekonstruálható, bontáskor legnagyobb átmérője 50 cm, talp átmérő 19 cm. Díszítésként az elsimított felületen vízszintes ujjbenyomkodásos bordadísz jelenik meg. Apró kavicsos soványítás, sötétszürkére égetve, foltokban barnás. Fémek: Félköríves markolatrészű háromszög pengéjű bronztőr (5. tábla 4), pengehossz 13 cm, legnagyobb szélességénél 3,7 cm, romboid átmetszeni, átmérője 0,2 cm. Hat szegeccsel kapcsolódott a markolathoz, ebből három a helyén található. Továbbá egy spirálgyöngy (5. tábla 3) is található a sírban, amelynek a hossza 3,1 cm, átmérője 0,3 cm. 61 Itt köszönöm meg a kőeszközök meghatározását Mester Zsoltnak. 62 Polgár 29. lelőhely, 72. objektum. Dani-V. Szabó 2004:100 (23. lábjegyzet). 63 Bóna 1975: 50. 64 Jaeger-Kulcsár 2013: 296 (Table 1). 31
