Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője már említett torquesen kívül, feltételezhetően fejdíszhez tartozó lemezek is égetés nyomait mutatják, sőt több darab egybeolvadt a spirálgyöngyökkel (3. ábra). Vajon mi az a hőmérséklet, amely ilyen mértékű deformálódáshoz vezethet? Ezt a halotti máglyán, a test égetése során keletkező hő okozhatja-e, vagy egy külön álló égetés során lehet elérni? A legelfogadottabb interpretáció szerint a halottal együtt égették el a tárgyakat és azok a hamvakkal együtt kerültek az urnába. Ebben az esetben azonban nem a hamvak között, hanem azoktól elkülönülten, az urna alatt feküdtek a mellékletek, nem feltételezhető tehát, hogy a halotton viseleti kontextusban lehettek az ékszerek az égetés során. Ezt támasztja alá, hogy a torquesen megfigyelhető az égetés előtti darabolás is. Ez persze nem zárja ki, hogy az előzetesen rongált tárgyak ne egy azon máglyára kerültek volna a halottal. Megjegyzendő, hogy olyan magas hő okozta rongálódás, mint az U8-as objektum bronzainál, csak kevés esetben figyelhető meg a tárgyakon (például az U42, az U72 és az U85 bronzainál, a spirálgyöngyöknél megjelenik a huzal csavarulatainak az összeolvadása, ami ugyancsak az égetés során, az olvadási pont megközelítését mutatja). Azt, hogy az égetéskor igenis el lehet érni az olvadás közeli hőmérsékletet, kísérleti régészeti módszerekkel lehet vizsgálni. Erre jó példát nyújtanak Szabó Géza 1990-es években végzett máglya kísérletei.15 A kísérletben a máglyára helyezett bronzok nem olvadtak meg, de vörös izzásig hevültek,16 ami a legtöbb hő általi roncsolódásra magyarázatot adhat. A bronz olvadási hőmérséklete az ón tartalomtól függően nagyjából 900 C", tehát megfelel a máglya központi részén található hőmérsékletnek. Egy fontos szempontot érdemes még figyelembe venni a bronzok égetésével és rongálásával kapcsolatban, ez pedig a középső bronzkor végi tört tárgyak deponálási szokása, ami a Kárpát-medencéből kiindulva Közép-Európa nagy részében megjelenik. A német kutatás egyértelműen a Kárpát-medencei hamvasztásos temetkezéseket tartja a deponálás előzményének, csak a személyes jelleg és a halott maga eltűnik a bronzok mellől. Az előzmény bizonyítékai a temetkezésekből való helyi kifejlődés, illetve az egész horizontban jellemző Kárpát-medencei ékszertípusok dominanciája. A darabolás és a rituális égetés szokásának párhuzamai a Kárpát-medencei középső bronzkor bronz mellékletei felé mutatnak, a tárgyakon lévő sérülések nyomai is ezt a hasonlóságot támasztják alá.17 Ezután érdemes felvetni a kérdést, ha a későbbiekben a kettő, a temetkezés és a bronzok elrejtése szétválhat egymástól és a rongálási nyomok ugyanazok mindkét esetben, akkor mennyire lehetséges, hogy alapvetően nem tartoztak a temetkezési rítus egy azon cselekményébe és külön végezték el a két rituálét. A depók esetében Gisela Schumacher-Matthäus vetette fel, hogy egy vagy több személy személyes tárgyait rejtették el,18 és ez esetben a bronzok, a pars pro toto elven az egyéneket magukat jelentik, s így az egyének hamvaira nincsen már szükség.19 Ennek a bizonyítása csak nagyon alapos anyag- és sérülésvizsgálatokkal továbbá kísérleti régészeti módszerek együttes alkalmazásával lehetséges. Bár a tárgyak hamvaktól való külön elrejtése a temető korábban említett három esetében, illetve a kultúra egyéb temetőiben a fémek urna melletti kis edényben történő elhelyezése már előre vetítheti a két rituálé, a halott elhamvasztása, és a használati tárgyainak a „tisztító tűz” és rongálás által a profán térből való elkülönítésének a szétválását. Összességében elmondható, hogy a három említett eset kivételével a kultúrára jellemző általános rítussal számolhatunk a temetőben. Az említett esetekben az egyedi elhelyezési mód, illetve a rongálás, darabolás és az égetés nyomai által indikált időrendje az eseményeknek, teret ad igen érdekes rítusra vonatkozó következtetéseknek. 15 Szabó 2004. 16 Szabó 2004: 44. 17 Rittershofer 1983: 341-345. 18 Schumacher-Matthäus 1985: 14. 19 Rittershofer 1983: 348. 26
