Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője
Mali Péter: Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője Mali Péter Biatorbágy-Szarvasugrás középső bronzkori temetője Bevezetés Az őskori kultúrák kutatásában a legfontosabb szerepet mindig a temetők vizsgálata játszotta. Ezek azok az együttesek, amelyek a legtöbb információval szolgálnak az adott népesség szokásaira, társadalmára, kultúrájára és időbeliségére vonatkozóan. A kronológiai vizsgálatok szempontjából a sírok zárt volta nyújt lehetőséget, míg a szokások és a társadalom kutatásához a mellékletek és a rítus személyhez kötöttsége hordoznak információt. Természetesen figyelembe kell venni, hogy mi minden esetben csak a temetkezési szertartás végeredményt tudjuk vizsgálni, ami nem biztos, hogy a valóságot egy az egyben leképezi. Valamint a ránk maradt állapotból kikövetkeztethető részfolyamatok értelmét, sorrendjét és pontos lezajlását sem tudjuk rekonstruálni. Ritka eset, hogy a kutatásnak alkalma nyílik egy teljes egészében feltárt temetővel dolgoznia, ez komoly lehetőségeket rejt magában, mivel nincs az a bizonytalansági tényező, hogy a fel nem tárt részeken lehet valami olyan lelet is, ami a szépen felállított rendszert és rekonstrukciót felborítja. Ugyanezt a bizonytalanságot okozhatja, ha nagyon töredékes és bolygatott az anyag. Szerencsés körülmény, hogy a következőkben elemzett temető teljesen feltárt, de a mezőgazdasági művelés miatt viszont erősen bolygatott. Ezért egyedül csak a fémmellékletek elemezhetők, így főként ezekre és az ezeket tartalmazó sírokra koncentrál a tanulmány, a többi sír csak a statisztikai elemzésekre alkalmas. A lelőhely Biatorbágy-Szarvasugrás lelőhely, a Magyarország Régészeti Topográfiája elkészítéséhez kapcsolódó terepbejárások révén vált ismertté a kutatás számára, a területen Makó-, Vatya- és urnamezős kultúrákhoz sorolható kerámia anyagot találtak. A lelőhely a Füzes-patak mellékvízfolyásának északi partján fekvő dombtetőn található, a település akkori belterületének délkeleti szélén.1 A területen 2005 májusa és novembere között folyt megelőző feltárás Repiszky Tamás vezetésével egy tervezett lakópark helyén.2 A keleti domboldalon, illetve magán a dombtetőn objektumok nem kerültek elő, ez nagyjából a feltárt területnek az egy harmadát jelenti. A fennmaradt terület kutatóárkaiban és a temető esetén összefüggően feltárt felszínen 293 telepobjektum és 115 urnasír került elő. A datálható objektumok a Vatya- és főként a Makó-kultúra körébe kapcsolhatóak.3 A lelőhelyen szerencsés módon egybefüggő nagy felületen volt lehetőség feltárásra, így a Vatya-kultúra temetője teljes kiterjedésében napvilágra került. A temető területén a beruházást megelőzően az 1960-as topográfiai térkép tanúsága szerint szőlőművelés folyt, ami igen erősen rongálta a feltárható jelenségeket és a leleteket. A temetőhöz tartozó telep feltárására ezidáig nem került sor. 1 MRT 7: 332,34/10. lh. 2 Itt köszönném meg Repiszky Tamásnak (FEMUZ), hogy engedélyezte a leletanyag feldolgozását. 3 Repiszky 2006: 187. 23
