Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból A „C”-csoport (21. tábla 1 - 31. tábla 6) távoli analógiáját jelentő egri töredék Kozák Károly véleménye szerint aló. században keletkezett, így szerinte az egri kétfejű sasos kályhacsempék között az egyik legkorábbi példány.279 Tekintve, hogy ilyen kályhacsempe Vác és Eger városán kívül máshonnan egyelőre nem ismert, a kérdés nehezen eldönthető. Az eddigi ismeretek szerint az „A”-val ellentétben a „C”-csoport nem jutott el Budára. A „C”-csoportnál sokszor textillenyomat látható kályhacsempék hátán, akárcsak a „B”-csoportnál. Az „А’’-csoportnál és „A”-val rokon daraboknál egyáltalán nem mutatható ki textillenyomat, ugyanakkor az egyik sümegi típusnál megfigyelhető.280 Ez utalhatna a 16. századi keletkezésre, mivel itt egy jellegzetesen középkori megoldással van dolgunk, amely egy ideig még továbbélt.281 Ennek ellenére a váci kétfejű sasos kályhacsempéknél a textillenyomat előfordulásának gyakorisága korhatározásra nehezen használható. Annyi azonban biztosnak mondható, hogy a váci csoportoknál a lelőkörülmények nem igazán teszik lehetővé az 16. századi datálást (a textillenyomatos hátlapú „B”- és a „C”-csoport esetében sem), és ezt a technikai jellemzőkés a stílus sem támogatják. így a „C”-csoport keltezése inkább a 17. század végére, a 18. század elejére tehető. Az egyik újabban előkerült szendrői 2. típusba282 sorolt töredék analógiája Egerből ismert.283 A szendrői lelőkörülmények alapján ez a típus 17. század végére keltezhető.284 Érdemes hangsúlyozni, hogy az „Alcsoportnál a sümegi285 típusokkal való párhuzam jóval erőteljesebb, mint a „C”-csoport egri286 analógiája. Az ^’’-csoport minőségi szempontból, a technikai kivitelezés és a stílus tekintetében magasan a „C” felett áll. Az „A”-csoport éles dúcról készült, finom fehér vékony agyagú, fényes zöldmázas darabjainál a kapcsolat jobban kimutatható, mint a sokat másolt, a részletmotívumok tekintetében éleden, vaskos, vörös agyagú, sokszor egyenetlenül mázazott „C”-csoportba tartozó töredékeknél. Az „A’-csoporton belül a 2. típusba tartozó párkánycsempék a legfinomabb kivitelezésűek, ezek minősége ugyanolyan magas, mint az 5. csoportba tartozó, „A”-val rokon kétfejű sasos csoporté (16. tábla 3-5). A bizonyíthatóan egri analógiával bíró Patrona Hungáriáé medalionos töredék287 (32. tábla 7) az egri kályhacsempeműveséggel fennálló szoros kapcsolatot jelzi. Az egri töredék lelőkörülményei kétségtelenné teszik, hogy ez a típus a Rákóczi szabadságharc után épített kályhák csempéje volt. Ez nagyjából megfelel Kozák Károly véleményének, aki a töredéket a 17-18. század fordulójára keltezte.288 Az ismertetett keltezési bizonytalanságok miatt meglehetősen nehezen állapítható meg az, hogy a több csoportba sorolható kályhák egy időben álltak-e, illetve, hogy milyen hosszú lehetett a használati idejük. Bár sejthető, hogy ezek a kályhák nem teljesen egy időben léteztek. Megérzésem szerint az „A”-csoport és az „A”-val rokon darabok az erős sümegi párhuzam és a kiemelkedő minőség miatt valamivel korábbra keltezhetőek, mint a „C”-csoport. Jelenleg azonban nem lehetséges évtizedre pontosan meghatározni a használati időt. Mindenesetre akár a visszafoglalás, akár a szabadságharc után épültek ezek a kályhák, a használati idejük a vár ismételt pusztulásai miatt nem lehetett túl hosszú. Annyi biztos, hogy a kályhák megszűnése az 1720-as években elkezdődő tereprendezésekhez köthető. A kályhák használói kapcsán elmondható, hogy a többi kétfejű sasos kályhacsempe lelőhelyén, például Sümegen és Szendrőn (ahol írott és képi források is a rendelkezésünkre állnak) a tisztek és a legénység lakóhelyét fűtötték ilyen kályhákkal. Szendrőn szinte kizárólag a keleti várudvar legénységi épületeiből kerültek elő a kétfejű sasos töredékek,289 amelyek a váci „C”-csoporthoz hasonlóan kevésbé igényes kályhák részeit képezték. Ezen épületek építése a feltárt leletanyag alapján az 1646-1658 közötti évekre tehető.290 Sümegen pedig a belső kaputorony mellett lévő „darabontok szobájában” azonosították egy ilyen kályha maradványait.291 A váci vár esetében a lelőkörülmények miatt megválaszolhatatlan kérdés, hogy a kályhák a vár melyik részén állhatták. Szendrőn külön szerencsés körülményt jelentett, hogy a kályhák leomlási és előkerülési helye nem esett távol egymástól, sőt egyes esetekben még a kályhaalapozást is meg lehetett fogni.292 279 Stílusa és modellálása miatt Kozák Károly archaikus darabnak tartotta (Kozák 1963a: 175). A Kádár Zoltán által hasonló okok miatt korainak vélt egri lovasalak keltezését (Kádár 1949:102-107,102 [1. kép rekonstrukció]) ugyanakkor Kozák Károly felülvizsgálta és javasolta annak a 17. századi datálást. Kozák 1965: 52-60,53 (1. kép). 280 Kozák 1963a: 174. 281 Parádi 1957: 183 (15a. jegyzet). 282 Tomka 2011b: 586 (1. kép 2), 587,592-593. 283 Kozák 1963a: 177 (50. kép). A szerző a darabot az 1690-es évekre keltezte. Kozák 1963a: 176; Kozák 1965:58 (9. kép, zöld ólommázas változat). 284 Tomka 2011b: 592-593. 285 Kozák 1963a: 171 (14-26. kép), 172 (27-35. kép), 173 (36-43. kép), 194 (88. kép). 286 Kozák 1963a: 176 (48. kép); Havassy 2002: 86 (Kát. 81, Fodor László leírása). 287 Kozák 1963a: 179 (53. kép); Kozák 1963b: 165 (53. kép); Havassy (szerk.) 2002: 86 (Kát. 80, Fodor László leírása). 288 Kozák 1963a: 178-179,194. 289 Tomka 2011b: 585,592-595. 290 Tomka 2011b: 592. 291 Kozák 1963a: 174. 292 Tomka 2011b: 585,592-595. 141
