Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból A töredékek a Kozák Károly által meghatározott sümegi kétfejű sasos kályhacsempe csoport jó párhuzamai.192 A kör tagjai mind finom fehér, sárgás agyagú, zöld (mohazöldtől sötétzöldig) ólommázas példányok. A sümegi töredékek lelőkörülményei jól ismertek, a legtöbb darab a vár ásatása során, 1957-1959 között került elő.193 Sümegen először az öregtorony ásatását végezték el.194 A déli és keleti várfal, valamint az öregtorony között a régészek 17. századi feltöltést észleltek.195 Sok töredéket azonosítottak az öregtorony déli részén, a kápolnában és a ciszternában.196 Az öregtorony árnyékszékaknája gazdag 17. századi leletanyagot tartalmazott.197 Az aknában egy burgund címeres kétfejű sasos kályhacsempe és delfines oromdísz töredékek mellett habán edényrészletekre bukkantak.198 A legtöbb példány a sas hasán lévő címerpajzson kétkapus-tornyot ábrázoló, 1670-es évszámmal ellátott változatból maradt fenn.199 A töredékek a belső kaputorony északi részéről, a belső várudvarról és a farkasveremből kerültek elő. Lehet, hogy ezeket az esőzések mosták ide, miután lezuhantak a belső kaputorony első emeletéről.200 Ezt a feltevést erősíti az, hogy az őrség kaputorony mellett álló épületben kályhaalapzatot tártak fel.201 A palota szobáiban ezen kívül számos kályha maradványát azonosították.202 Sümegről három osztrák-burgund címert viselő kétfejű sasos típus ismert. Az első két típus egymáshoz igen hasonló. E jó minőségű,203 éles dúcról készült típusoknál a címerkép fölött nincsen korona. A sas csőre alatt lévő szalag az egyik típusnál valamivel rövidebb, mint a másiknál. A harmadik típusba rosszabb dúcról készült, elmosódottabb204 motívumú darabok tartoznak, amelyeken a címer felett korona is található. A három típuson a sas nem tart semmit a karmában. A váci darabok a kétkapus-tornyos20S címert viselő sümegi típussal nem rokoníthatóak, technikájuk, stílusuk és kompozíciójuk is eltér. A sümegi kályhacsempék hátán textilnyomat van, valamint a sas kardot és jogart tart. Az osztrák-burgund címeres első, második és harmadik típushoz igen közel állnak a váci és a budai darabok. Vácott is elkülöníthető két kétfejű sasos típus. Az egyik technikai szempontból jobb, éles dúcról készült, fényes zöld mázas (11. tábla l),206 a másik tompább dúc lenyomatát mutatja, máza fénytelen, matt (10. tábla 1). Az említett sümegi és váci típusok közötti szoros kapcsolatra utal a combok és nyakak rombusz mintával való díszítése, illetve egyes részletek, mint például a korona, a combok és a karmok kiképzése. A sümegi207 és váci darabok (10. tábla 1) rokonságát erősíti, hogy a tárgyalt típusoknál a sasok szárnykönyöke megtörik. Ez a jellemvonás a 17. századra egyre ritkában fordul elő,208 ami arra utal, hogy a váci és a sümegi darabok készítési ideje közel esik egymáshoz. Bizonyos technikai és a stiláris párhuzamok ellenére a sümegi és a váci darabok között típusazonosságot nem sikerült kimutatni. Sümeg a 17. századra a Dunántúl egyik legfontosabb fazekasközpontja lett, Kozák Károly feltevése szerint az itteni mesterek még Budára is szállítottak.209 Hasonló jelenséggel találkozunk Kecskeméten, Nagykőrösön és Debrecenben is.210 A kályhák Sennyei István veszprémi püspöksége idején készülhettek, ami megmagyarázná az említett kétkapus, tornyos kőszegi címer megjelenését.211 A kályhacsempék készítési ideje a 17. század közepére, második felére tehető. A sümegi várban feltárt, nagyszámú zöldmázas töredék azt bizonyítja, hogy az 1647-től 1670-ig terjedő időszakban igen sok minőségi kályhacsempe készítése zajlott Sümegen vagy környékén.212 192 Kozák 1963a: 168,170-174,171 (14-26. kép), 172 (27-35. kép), 173 (36-43. kép), 194 (88. kép). 193 Kozák 1963a: 170. 194 Kozák 1958: 51-52. 195 Kozák 1960: 98-99. 196 Kozák 1963a: 170. 197 Kozák 1959: 68; Kozák 1964: 231; Kozák 1963a: 170. 198 Kozák 1964: 239 (20. kép), 240; Kozák 1963a: 170,173 (41. kép, a sas szárnyát, farkát, lábát ábrázoló nagy töredék), 174,175 (47. kép). 199 Vácott évszámos kályhacsempét nem sikerült azonosítani. E kályhacsempék segíthetik a keltezést (Kozák 1963a: 165,174), de figyelembe kell venni, hogy a dúcok éveken, évtizedeken keresztül használatban maradhattak (Vida 2008: 58). 200 Kozák 1963a: 174,175 (45. kép). 201 Kozák 1963a: 174. 202 Kozák 1962: 77. 203 Kozák 1963a: 170,171 (14-26. kép), 172 (27-35. kép). 204 Kozák 1963a: 170,173 (36-43. kép). 205 Kozák 1963a: 174,175 (45-46. kép). 206 E minőségi példányokból ismerünk többet (11. tábla 2; 12. tábla 1,3, 5, 7; 13. tábla 1-4; 14. tábla 4, 5; 15. tábla 3). 207 Kozák 1963a: 194 (88. kép). 208 Kozák 1963a: 166. 209 Kozák 1963a: 190. 210 Bobrovszky 1980: 21-22. 211 Kozák 1963a: 174. 212 Kozák 1963a: 190. 133
