Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsemep leletek a váci várból
Sömjéni Anikó: 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból Sömjéni Anikó 15-17. századi kályhacsempe leletek a váci várból Bevezetés Tanulmányom célja a váci várból és a váci városból előkerült kályhacsempe leletek anyagközlése. A vár fontos szerepet töltött be a város késő középkori - kora újkori életében és talán épp ennek köszönhetően, a Vácott zajló ásatások közül mindezidáig innen került elő a legnagyobb kályhacsempe leletanyag. A váci vár 16-17. századi története során elszenvedett számos ostrom és az ezt követő tereprendezések és betöltések miatt a lelőhelynek alig van olyan pontja, amely ne lenne erősen bolygatott. A városi töredékek bemutatására azért kerül sor, hogy a vár és város 15—17. századi leletanyagát össze lehessen vetni. A városi lelőhelyek közül a Széchenyi utcából került elő a bemutatott példányok egyik legjelentősebb csoportja. Ezt követik a Kossuth téren, illetve a Március 15. téren zajló ásatások során azonosított kályhacsempék. A Tragor Ignác Múzeumban őrzött teljes leletanyag nem volt számomra hozzáférhető, de a leltárkönyv alapján a töredékek egy része azonosítható volt. A váci vár és város kutatásai során előkerült kályhacsempékről átfogó anyagközlés eddig nem íródott. A kályhacsempe töredékek csoportosításának módja Jelen összefoglalásban százötvenkét töredéket mutatok be.1 A csoportok és ezen belül a típusok rendszerezését a legkorábbra datálható 15. századi darabokkal kezdtem, majd a 17-18. századi töredékekkel zártam le. E tanulmányban csak az értelmezhető töredékek szerepelnek, leltári számuk a katalógusban található esetleges szakirodalmi utalásukkal együtt. A több lelőhelyről ismert töredékeket a meghatározott csoportok szerint rendeztem el a táblákon, de az elemzés során mindig feltüntettem, hogy az adott darab melyik lelőhelyről származik. A nagyszámú kályhacsempe töredéket nyolc csoportba osztottam. A csoportok meghatározásánál a szakirodalomra támaszkodtam, leginkább a kályhacsempe műhelyekre vonatkozó megállapításokból indultam ki. A 16. századi kályhacsempe csoportok közt kiemelt helyet foglal el a Csalogány utcai-kör és Miskolci Mihály-kör. A rendkívül töredékes anyagnál sokszor igen nehéz annak eldöntése, melyik műhely termékeivel rokonítható az adott darab. Az osztályozásnál a kályhacsempék technikai jellegzetességeit is figyelembe vettem. A típus meghatározásánál a kályhacsempék kompozícióját, motívumkincsét és funkcióját, az adott kályhacsempe kályhán való elhelyezkedését vizsgáltam. A technikai szempontok természetesen a típusba sorolásnál is döntőek voltak. A kétfejű sasos és Szent György-alakos csoportokat leszámítva a többi csoportnál igen kevés esetben igazolható a töredékek egy kályhán való szereplése. Eredményeim csak a megvizsgálható töredékekre vonatkoznak, s így a várra és városra jellemző eltérő töredékszám miatt következtetéseim nem feltétlenül tekinthetők reprezentatívnak. 1 2012-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézetében megvédett szakdolgozatban összesen 394 darab töredék feldolgozása történt meg. Sömjéni 2012: 2-87. 119
