Rajna András (szerk.): Múltunk a föld alatt. Újabb régészeti kutatások Pest megyében - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 1. (Szentendre, 2014)

Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője

Rácz Tibor Ákos: Dabas középkori temploma és temetője dokumentálásuk után lebontottuk, így végül egy nagyobb, 142 m2 kiterjedésű, egybefüggő területet nyertünk. A bontás kézi erővel történt, csak a tanúfalak bontásához használtunk markolót. 2013-ban, az emlékmű alaprajzának megter­vezésével újabb 14 m2 feltárása vált szükségessé. Elbontottuk a 2012-es két kisebb alapterületű szelvényünk közé eső felületet és egybenyitottuk a nagy szelvénnyel. Ekkor fejeztük be az 1. és 4. szelvények területének mélyítését is (2. tábla). A temetkezéseket is ideszámítva a két évadban összesen 108 régészeti jelenséget rögzítettünk. A Templom-domb stratigráfiája A kultúrrétegek szelvényeinkben azonos összetétellel és színnel jelentkeztek. A felső humuszréteg (STR 1) a sokszo­ros bolygatás után nagyon vékony, helyenként mindössze 5-10 cm volt. A 2007-es tereprendezések során, az akácos tuskózása után az egyenetlenségek betöltésére sárga homokot terítettek el a felszínen. Az 1960-as években nyitott, több méter átmérőjű beásás (STR 4) kitöltötte a teljes 5. szelvényt (8. tábla), de a szomszédos szelvényekben is sikerült regisztrálnunk: egy kisebb falszakaszra és közvetlen környezetére irányult, az altalaj szintjéig elpusztítva a csatlakozó kultúrrétegeket. „Kincskereső” gödrök előkerültek a többi szelvényünkben is. A humusz alatt a teljes vizsgált felületen kőtörmelékes, meszes omladékréteg következett (STR 2), melynek ösz­­szetétele és vastagsága szelvényenként változott. Ahol a templom egykori falai húzódtak, vastagabb volt, a falakon kívül kevesebb volt a törmelék és átmenetesen váltott barna humuszba. A kőtörmelék mellett a réteg igen sok szór­vány embercsontot, festett vakolattöredéket, valamint a középkor szinte teljes időszakát átfogó érmeket tartalmazott. Néhány sír (például STR 15 és STR 16) vágta, ami arra utal, hogy a sírmezőt a templom pusztulása után is használták temetkezésre. Az omladékréteg elbontása után tört köves, homokos-meszes, laza betöltésű, árokszerű beásásként jelent meg a középkori templom alapozási árka (11. tábla 1-2,13. tábla 1—2). Az alapozási árok betöltése (STR 8) és az om­ladékréteg voltaképpen egymással azonos: a 18. századi bontás során keletkezett törmelékes réteg. A falazatot annyira kitermelték, hogy eredeti helyén egyetlen kőtömb sem maradt, az alapozási árok alján csak foltokban maradt meg a kompakt, a törmeléktől elváló, habarcsos, apró kavicsos, helyenként agyagos alapozás alja (11. tábla 3). A 2000-es évek elején, egy felújítás során a református templom belső terében leverték a vakolatot. Az ekkor készült felvételeken jól megfigyelhető az egykori középkori falazatot alkotó építőanyag (12. tábla 4). A 6. szelvényben, az alapozási árok alján dokumentált agyagos, tapasztott felületből Luxemburgi Zsigmond aprópénze került elő (12. tábla 1-3), tehát a temp­lom késő középkori építési fázisa a Zsigmond-korra tehető. Ezt a keltezést erősíti meg az egyik vakolattöredékben fémkeresővel megtalált ezüst Zsigmond veret is (24. tábla 5). Az alapozási árok által lehatárolt templombelsőben törmelékkel, helyenként hamuval, mészszemcsékkel enyhén ke­vert, sárga homokos betöltést dokumentáltunk (STR 9), melyben a temetkezések mellett vas-, bronz- és 13—15. századi kerámialeletek is voltak (14. tábla 1-2). A réteg összetétele helyenként változott (STR 31), az Árpád-kortól a Zsigmond­­kori templom használatba vételéig töltődött fel. A 6. szelvényben, kis kiterjedésű felületen dokumentáltuk a STR 9 réteg fölött, de a 18. századi kevert réteg alatt a téglatörmelékkel, kőtörmelékkel kevert, sárga homokos, meszes STR 47 omla­­dékot (14. tábla 5). A legnagyobb valószínűséggel a késő középkori templom pusztulásával hozható kapcsolatba. Az Árpád-kori, homogén, sötétbarna homokos feltöltődés (STR 48) a 2. és 3. szelvényekben, foltokban volt doku­mentálható, a késő középkori temetkezések beásásai közt (6. tábla 1, 4). Szintén a 3. szelvényben, az omladékrétegek elbontása után néhány sötétbarna homokos folt vált láthatóvá, ezek egyikéből (STR 19) II. Béla érme került elő (6. tábla 2). Körülötte, a sárga homokos altalajban, éles hegyű szerszámmal, valószínűleg ásóval mélyített korabeli beásá­­sok, szerszámnyomok foltjai rajzolódtak ki, hasonló betöltéssel. A Zsigmond-kori templom A Zsigmond-kori templom falait az alapozás legaljáig visszabontották, alaprajzát tehát a negatívból, az alapozási árok nyomvonalából rekonstruálhatjuk (1. tábla 1). Ennek forrásértéke természetesen nem mérhető magához a falazathoz. A STR 8 törmelékes betöltése minden szelvényünkben egyneműnek tűnt, de ez nem jelenti azt, hogy az egykori fal­szakaszok mind egykorúak voltak. A templom alapterületének kisebb része esett a szelvényeinkbe, feltehetőleg nagy felületek maradtak még feltáratlanul. Fentiek miatt az alaprajz nem szerkeszthető ki teljes biztonsággal. A templom északi fala a 4. szelvényben északkelet felé húzódott, itt nem csak az árok beásásának vonala vált el egyértelműen, hanem alján nagyobb foltokban megmaradt az alapozás is (7. tábla 1, 11. tábla 1-3). Az 5. szelvényt 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom