Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
A művésztelep virágkora, főművek és bohém hétköznapok
A szentendrei művésztelep kertje és egyik épülete, é. n. Archív fotó I Magántulajdon házakkal. Barokk díszítés övezte ezeknek a házaknak a homlokzatát, ablakaik kicsinyek voltak, s némelyeket vasrácsok hálózták he. Sok száz év előtti település ez a város, összevegyülnek benne a török, szláv és sváb jellegzetességek, az utcák keskenyek, hol meredeken fölfelé nyúlnak, hol mintegy a föld alá merülnek, úgyhogy az egyik ház udvarából a másik tetőzetére lehet átlépni. így este csönd van, a dolgos emberek már alszanak s csak néha egy-egy autó rohan tova a sima országúton. [...] Dorogiék egy hétig vesztegeltek a telepen, aztán rászánták magukat, hogy a kompon átköltözzenek a folyó túlsó oldalán elterülő szigetre. Csöndes kis falu volt ez, sokat dolgozó, kevés beszédű emberekkel. Házai tiszták voltak, keletre kis cserjések feküdtek, nyugati részén a folyó húzódott el mellette, hűsítő párákkal a tűző napban és halk morntolással az éjszakában. Az egyik félparaszti házban béreltek szobát. A ház rendezetlen vadonhoz hasonlító kertben állott. A gyümölcsfák édesen illatoztak, aprójószág nyüzsgőit az udvaron, a gazda két lánya, ha bajlódott is az állatokkal, ha maguk fejték is a teheneket, vasárnaponként kalapot tettek a fejükre, akár az igazi úri kisasszonyok. A házban nem terjengett a szegény parasztok átható, nehéz szaga, de nem is őrjítgetett senkit a hisztéria, kiegyensúlyozott volt az élet s olyan természetes rendben folyt a munka, mintha az egész kis világ olajozott tengelyeken csússzanna ide-oda.”409 Ez is egy vélemény. Kassák elmarasztaló, lesújtó sorai a művésztelepről feltehetően több forrásból táplálkoznak, melyek közül csak az egyik, hogy őt „amúgy sem érdekelte semmi, ami régi - ebben avantgardista maradt,” - írta vele kapcsolatban veje, az író és költő Vas István.410 Czimra Gyula és Tornyai János, a telep vendégművészei A szentendrei művésztelep és festőiskola 1929 nyarán nemcsak a növendékek előtt nyitotta meg kapuját. Az alapítók most már festőkollégákat és barátokat is meghívhattak, míg másokat egyszerűen a kíváncsiság és a szabadban festés vágya hozott ki közéjük. Az elsők között kapott meghívást Czimra Gyula, aki 1929 és 1933 között többször megfordult a telepen. Paizs Goebel Jenő hozta le őt, adott neki egy sarkot a szobájában, egy ágyat, egy széket, másra nem futotta. Korábban már hosszabb időt töltöttek /|(,,; Kassák Lajos: Egy lélek keresi magát. Budapest, 1948. 58-61. p. 110 Vas István: Nehéz szerelem. Miért vijjog a saskeselyű? II. Budapest, 1984.66. p. A MŰVÉSZTELEP VIRÁGKORA 87
