Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

A művésztelep virágkora, főművek és bohém hétköznapok

Közös festés a művésztelep kertjében, 1938. Balról jobbra: Gálffy Lola, Kántor Andor, Deli Antal, Barcsay Jenő, Bánáti Sverák József

Archív sajtófotó \ Ferenczy Múzeum

különböző ötletek: tyúkfarm, konyhakertészet, gyümölcstermelés stb. merültek fel, de legtöbbje már az induláskor megbukott, mert senki sem akarta az idejét ilyesmire áldozni, remélve, hogy a másik majd nekilát. Bezzeg, évekkel később, a háborús nyomorúság idején sokan ráfanyalodtunk a kerti munkára. Ástunk, kapáltunk, öntöztünk, termeltünk zöldséget, burgonyát, mákot, padlizsánt, sőt még cukorrépát is. Deli Tóni barátunk pedig csalánból készített főzelékére volt büszke.”392

„Nagyon nehéz megélhetési évek következtek,” - veszi át a szót Bánovszky Miklós. „Sokszor kellett egymást kisegíteni, vagy ismerősöktől, barátoktól kölcsön pénzeket kérni rövidebb időre. Egy alkalommal Bánáti Sverák Jóska műtermében voltunk. Én, Rozgonyi és egy modell-leány. Egyikünknek sem volt pénzünk, még egy fillér sem. Jeges Ernő érkezett meg váratlanul és pénzt akart kölcsönkérni. - Micsoda társaság! - mondta. - Jóska, adjál egy képet, el fogom adni. A kép sarkába belekaparta: Jeges. - Adjál 20 fillért, telefonálni fogok az Atheneumba393. De 20 fillérünk sem volt.

392 Kántor Andor: A régi művésztelep. In: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve. Szentendre, 1988. 3-5. p.

393 Athenaeum: az egyik legnagyobb múltú (1841-1948) kiadó és nyomda

a két világháború között.

Bánáti azt kérdezte, van-e neki leie, ezzel működik a magyar telefonautomata. Lementünk, Jeges taxit hívott telefonon, mindnyájan beültünk. Jeges a képpel felment a szerkesztőségbe és eladta. Utána mindnyájan moziba mentünk, vendéglőben vacsoráztunk.”394

Onódi Béla új színekkel és további részletekkel egészíti ki barátai történeteit a művésztelep hőskoráról, a valóban főműveket termő bohém hétköznapokról.

„Az új művésztelepre átkerülve festői környezetben, férőhellyel bőven ellátva, olyan munka indult meg, mint az országban lévő régebbi neves művésztelepeken. Meghirdettük a szabadiskolát tagtársaink részvételével, akárcsak Nagybányán, a festést és rajzolást korrigáltuk azoknál, akik erre igényt tartottak. Ehhez a munkához a fővárosból kihozatott egy-két modellt a kertben állítottunk fel. Budapesti újságokban festészeti szabadiskolánk megindítását publikáltattuk, mire az ország különböző részeiből jöttek látogatók. Emlékszem, a pestieken kívül érkeztek Tokajból, Miskolcról, stb. Legtöbbjük Szentendrén vett ki magának hó-394 Hann Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996. 36. p.

82 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI