Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
lepünkre. Herman, láttam, szeretett volna valami módon hozzánk kapcsolódni. (Talán remélte, hogy tagnak hívjuk meg, vagy valami vezető szerepre.) Más, idősehb művészek is várták, hogy meghívjuk Jegyzőkönyvbe vétetett Starzsinszky László is elégedetten zárhatta 1928- ban polgármestersége negyedik évét. Sikerült az OTI-tól művésztelep céljára megszereznie ötéves bérlet fejében a már használaton kívüli szanatóriumot, s ezzel megmenekült a két évvel korábbi nagyvonalú ígéretének betartásától, hogy t. i. a város új műtermeket épít festőinek. Elégedettségét tovább növelte, hogy a művésztelep még igazából be sem indult, de a politikai és művészeti élet prominenseit máris a városba hozta, nem is beszélve az újságírókról és az általuk eszközölt sajtóreklámról, így hát nem meglepő, hogy az év utolsó, december 19-i képviselőtestületi ülésén a művésztelep ügye is szerepelt a napirendi pontok között. A felvett jegyzőkönyv szerint „/.../ a művésztelep fenntartása és megfelelő helyen való elhelyezése a városfejlődésének érdekében szükséges, amellyel nemcsak a kitűzött kulturális cél elérését, hanem a város idegenforgalmának a fokozását is előmozdítjuk,”355 356 Starzsinszky nem mint kifinomult műértő, s nem is a szegény, fiatal festők mecénásaként szorgalmazta a művésztelep ügyét, számára ez várospolitikai kérdés, városfejlesztési eszköz - és nem utolsó sorban , a saját karrierjét erősítő lehetőség volt. Onódi Béla bemutatja az alapító tagokat Az 1926-tól formálódó művésztelep 1929 nyarára beérett, elkezdődhetett az igazi alkotómunka. Beindult a nyári plein-air festőiskola is, rögtön az első évben sokan keresték fel a múzsák új ligetét: a Duna-parti, vadregényes ősparkot. Mielőtt képzeletben belépnénk a művésztelep most már rendbe hozott, vendégfogadásra is alkalmas kertjébe, Onódi Béla bemutatja telepalapító hét társát. „Ma is átérzek egy-egy havas, téli napot, mikor a telep csendjét Princ kutyám ugatása verte fel és a korai sötét estéken csak Bánáti Sverák József ablakából szűrődött ki fény, mert ezekben a hónapok-355 Hann Ferenc: Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezése. Szentendre, 1996. 33-34. p. 356 Sin Edit: Egy évszázad krónikája. Szentendre, 2000. 89. p. Bánáti Sverák József szentendrei műtermében, 1934 Archív fotó I Tóth Antal gyűjteménye ban csak ketten tartózkodtunk a telepen. Ő kissé bizalmatlan, zárkózott természetű ember volt, ami valószínűleg testi hibájával, hátgerincferdülésével függött össze. Elzárkózott műtermébe és biblikus témákat festett. Életem bensőséges szakasza fűződik hozzá azáltal, hogy a téli hónapokban rajtam kívül csak ő tartózkodott a telepen. Egymásra voltunk utalva. Szépségideálja a kövérkés nők voltak, ezekért rajongott. Egyszer egy ilyen flörtjét, mialatt ő Rómában járt ösztöndíjjal, egy fiatalember megszöktette. Ezen derülve a szentendreiek az esetet úgy emlegették, ill. parodizálták, mint ’szöktetés a sverájból’. [...] Bánovszky Miklós j...| társaságunk egyik legfáradhatatlanabb tagja. Óriási szorgalom és munkakedv hevíti ma is. Sok portrét festett és fest. Tájképeknél, hogy egy témát megkeressen és azt lefesthesse, a cél érdekében hosszú kilométereket volt képes gyalogolni. [...] Visszaemlékszem egy olyan esetre, amikor az Anna völgyben az egyik domboldalról kedvünkre való témát fedeztünk fel. A lejtős domboldalon azonban még a festőállványunkat sem tudtuk felállítani. Miklós két napra rá azzal jelentkezett, hogy most már elkezdhetjük a képet. Kimenve hozzá, nagy elképedéssel láttam, hogy ő közben ott járt és egy valóságos ’tüzérségi állást’ képezett ki, amelyen azután kényelmesen dolgozhattunk. Baráti segítőkészségben is felülmúlhatatlan, azon kívül nagyon beosztó, takarékos ember. Az, hogy 72 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
