Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Beteljesült vágyálom, művésztelep és festőiskola
A második festészeti kiállítás Szentendrén, a városháza dísztermében, 1926. november 14. Első sor (balról jobbra): Heintz Henrik, Rozgonyi László, Jeges Ernő. Hátsó sor (balról jobbra): Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József. Archív fotó I Tóth Antal gyűjteménye törni a meleg nyárban a közönség közönyét és felkelteni az érdeklődést a ma megnyíló kiállítás iránt! Lehet-e anyagi eszközök nélkül, csupán hittel, akarattal és tehetséggel utat nyitni a művészetek meggyökereztetése felé. [...] A budapesti vendégeket Starzsinszky László polgármester és Motesitzky Hugó331 műszaki főtanácsos fogadják. Megtudjuk, hogy a polgármester űr a város kulturális súlyát és hírnevét szeretné gyarapítani a művésztelep révén. De nem könnyű feladat új művészi intézményt felvirágoztatni egy 8000 lakosú kis városban, ahol újság sincs, színház sem játszik. És Szentendrét legutóbb árvíz látogatta meg, mely földeket borított el, hidakat, utakat tett tönkre. [...] A művésztelep ügye mindjárt megalakulásakor másodrangú kérdéssé lett. Azért mégis akad szép számmal érdeklődő a megnyitáson. A kiállítás maga a legnívósabb, elsőrangú anyagból van összeválogatva. [...] Délután a fővárosi vendégeknek a polgármester úr megmutatta a város messze híres épületeit. [...] Azután autókba ül a társaság s Réti mester vezetése mellett szemlére indul a város környékén, helyet keresni a művésztelep részére. A város ígéretet tett, hogy saját áldozatkészségéből felépítAz 1926-os esztendő Szentendre és festői közös történetében egy új korszakot indított el. Korábban is megfordultak már a városban festők, sőt valószínű, hogy többen, mint amenynyiről pillanatnyilag tudunk. Ezek a látogatások azonban esetlegesek és egymástól elszigeteltek voltak és maradtak, emléküket egy-egy itt készült mű őrzi csupán. Kivétel csupán Ferenczy Károly és Boromisza Tibor. Egészen más a helyzet 1926-ban. A Budapest Környéke című lap tudósítója nem túlzott, amikor szeptemberi írásának a Virágzó művészélet Szentendrén címet adta, s hogy meg is feleljen ennek a sokat sejtető megfogalmazásnak, mintegy leltárszerűen számba vette mindazt, amit ezen a nyárvégi napon a városban tapasztalt, látott, hallott.Tudósítása egy filmszerű jelenettel indul. „A napokban egy érdekes párral találkoztunk a Stara Vodához vezető úton. Egy napbarnított, tótszalmakalapos, bő, háziszőttes vászonnadrágban járó, ingujjra gyürkőzött fiatalember, egy kifogástalanul elegáns, feltűnő hölgyet kísért a város felé. Hóna alatt összecsapott festőállvány, kezében kopottas ládika. - Ma megint egy új képet fejezett be Glatz mester ott az erdő sarkán. Jöjjön, nézze meg - mondta a fiatalember csinos kísérőjének és amint utána tekintettünk valóban ott láttuk a mestert négy tanítványa társaságában. Egész tekintélyes festőkolónia tartózkodik itt a városban a soktornyú és festői fekvésű Szentendrén, mely mindig kedves tartózkodási helye volt a művészeknek. Mindent megtalál itt a szem, amiben a művész gyönyörködik, s megörökítve műveiben, a szépet kedvelő közönséget is gyöteti a szükséges műtermeket a művészektől legjobbnak talált helyen. A természeti szépségekben és festői motívumokban egyaránt gazdag és változatos vidéken csakhamar akad is megfelelő hely. Füves rét, most juhok legelője, ahol talán már nemsokára új épületek jelzik a magyar művészet terjeszkedését és a vidék kulturvágyát.”332 Virágzó művészélet Szentendrén 331 Motesiczky Hugó, mérnök (Budapest, 1890 - Szentendre, 1957) 332 Művészet Szentendrén. Pesti Napló, 1926. július 27. A BETELJESÜLT VÁGYÁLOM 67
