Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Boromisza Tibor felfedezi Szentendrét
BOROMISZA TIBOR felfedezi Szentendét Harmincöt évvel azután, hogy Ferenczy Károly 1887-ben családjával megérkezett Szentendrére, egykori tanítványa, a már delelő korban lévő Boromisza Tibor is ebben a városban talált otthonra 1922 végétől 1927 nyaráig. A Ferenczy és Boromisza nevével közrefogott évtizedek a festészet oldaláról nézve sem teltek el eseménytelenül. Az 1890-es évek elején itt járt Háry Gyula250, hogy - többi városképéhez hasonlóan - megrendelésre megörökítse az egyik későbbi u. n. őstémát, a szentendrei vedutát251 a túlpartról, a Szentendrei szigetről. Fényes Adolf252 1907-ben elsőként vitte vászonra a Bükkös-patak felőli városképet, ami idővel ugyancsak a szentendrei festészet őstémái közé került. Tipary Dezső253 a Nemzeti Szalon kiállításán 1908-ban már két szentendrei témájú rézkarcával szerepelt254, Barta István255 pedig a Dunakanyar városait járva, 1910-ben festett Szentendrén is, majd húsz évvel később már a művésztelep vendégeként töltötte meg színekkel vásznait. A példaként felhozott alkalmi látogatások után a húszas évek elejétől érezhetően megélénkült a város iránti érdeklődés, de már más tartalommal. A hazai festészeti életben központi helyet betöltő Nagybánya Trianon után az ország kétharmadának elvesztésével Románia része lett. A negyedszázados festőkolónia életében új korszak kezdődött, s a festők is keresték új helyüket az új világban. Egyre többen választották Szentendrét állandó lakóhelyül, vagy lettek rendszeres visszatérők, tavasztól őszig. A Tanácsköztársaság alatt ketten kaptak lakást a várostól, Erdei Viktor és Bálint Rezső256, mindketten Ferenczy Károly egykori tanítványai voltak. Kortársaikhoz, Czóbel Bélához, Boromisza Tiborhoz, Perlrott Csaba Vilmoshoz hasonlóan ők is Nagybányán és Párizsban nevelődtek, így természetesen ismerték is egymást. Bálint Rezső Párizsban szerzett élményeit már szentendrei, pontosabban izbégi257 lakosként „mentette meg” a feledéstől a Művészek. Párizsban című ezer példányos, magánkiadású könyvében.258 Szamosi Soós Vilmos259 kolozsvári születésű szobrászművész 1921-ben költözött Szentendrére, s itt élt haláláig Kertész utcai házában. Vele azonos évben érkezett Nagybányáról, egyelőre csak rövidebb időre, Apáti Abkarovics Béla. Ferenczy Károly tanítványa volt ő is, akárcsak az ekkortájt felbukkanó másik három festő, Kmetty János, Perlrott Csaba és Boromisza. Magától Kmettytől tudjuk, hogy 1922 nyarától már többször felkereste Szentendrét.260 Perlrott Csaba Vilmos feleségével, Gráber Margittal 1921-1922-ben Pócsmegyeren nyaralt, ők innen keltek át a Dunán, hogy ismerkedjen a különleges atmoszférájú kisvárossal. Kmetty és Perlrotték szentendrei felbukkanásának egybeesése sem a véletlen műve, barátságuk a tízes évek elején, a kecskeméti művésztelepen kezdődött. Vajda Lajos tizenöt éves volt, amikor 1923-ban szüleivel Szerbiából visszaköltözve Magyarországra, Szentendrén telepedtek le. A fentiekben megnevezett festők és társaik szőtték Szentendre köré az első olyan tartós szálakat, 230 Háry Gyula, festő (Zalaegerszeg, 1864 - Budapest, 1946) 251 Veduta: tájkép, városkép távlati, valósághű ábrázolása. 252 Fényes Adolf, festő (Kecskemét, 1867 - Budapest, 1945) 253 Tipary Dezső, festő (Horváti, 1887 - Budapest, 1967) 254 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig. Budapest, 1977.16. és 84. p. 255 Barta István, festő (Hódmezővásárhely, 1892 - Budapest, 1972) 256 Bálint Rezső, festő (Budapest, 1885 - Budapest, 1945) 257 ízbég: a várostól nyugatra fekvő, kezdetben önálló szerb település a 18. század második felétől tartozik Szentendréhez. 25s Bálint Rezső: Művészek Párizsban. A szerző kiadása, h. n. 1941. 259 Szamosi Soós Vilmos, szobrász (Kolozsvár, 1885 - Szentendre, 1972) 260 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig. Budapest, 1977. 54. és 104. p. BOROMISZA TIBOR FELFEDEZI SZENTENDRÉT 51
