Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
Nagybányai csoportkép Perlrott Csaba Vilmossal (bal szélen) és Boromisza Tiborral (jobb szélen), 1905 Archív fotó I Jurecskó Gyűjtemény H. Matisse volt az, aki döntő hatással lett jövő fejlődésemre. 1906 őszén otthagytam a Julian Academiát és hatod magammal megnyitottuk az első Matisse-iskolát, a rue de Sévresben, egy volt kolostor földszintjén. Matisse nem szerette azokat, akik fönntartás nélkül kopírozták őt, megkívánta tanítványaitól, hogy mindegyik a saját útját járja és a saját egyéniségét fejezze ki képeiben. Hivalkodás nélkül elmondhatom, hogy kedvenc tanítványa voltam, sok mindenben támogatott. Azok közé a kegyeltjei közé tartoztam, akiket minden héten meghívott műtermébe, ahol megmagyarázta beállított csendéleteit s ezek az elméleti oktatások voltak a leghasznosabbak a mi részünkre. Újból visszatértem Nagybányára, nem fogadtak olyan szeretettel, mint annak előtte. Gúny és nevetség tárgya lettem mindaddig, amíg 1907-ben a Salon d’ Automne-ban hét képemet a ’fauve-ok’ (Vadak) termében ki nem állították. [...] És ellenére minden gúnynak, hányattatásnak és nélkülözésnek, megmaradtam azon az úton, amelyen elindultam. Hitem csak erősödött.”187 Az akadémikus rendszer elvetése Boromisza Tibor, aki egész életében az ecset mellett az írótollat is a kezében tartotta és szerteágazó témákban vetette papírra gondolatait, bírálatait, tudósításait, művészeti témájú írásait, párizsi élményeiről viszonylag tömören és szókimondóan beszél. „Egy szürke esős napon beállítottam Rózsához188, a Szalon189 akkori titkárához. Tőle kértem tanácsot, hogy hova menjek tanulni. Párizs felé vonzódtam, ő Ferenczy akkor megnyílt budapesti iskoláját ajánlotta. Ferenczynek két dolgot köszönhetek. Az egyik az, hogy megismerkedtem a naturalista igazságokkal, s ezeket ma is minden tudás bázisának tartom. A másik pedig az, hogy önállóvá tett. Ferenczy hetekig nem jött korrigálni. És magamra hagyottságomban megérlelődött bennem az autodidaktikus fejlődés egyedül üdvözítő voltának a megrendíthetetlen hite. Erre az útra késztetett nagy ellenszenvem is minden tekintéllyel szemben. Ez már talán a katonaélet leszűrődése volt. A Ferenczy-iskolában hallottam először Nagybánya vidékének szépségeiről és modellviszonyainak kedvező voltáról. Le is mentem oda, és pár kollegámmal közös modell tartására álltunk össze, időről 1HH Rózsa Miklós, író, műkritikus, művészeti szervező (Pápa, 1874 - Budapest, 1945) 189 Nemzeti Szalon: a magyar szecesszió kiemelkedő épülete, Perlrott Csaba Vilmos művészete. Budapest, é. n. 12-14. p. 1907-től Budapest vezető kiállítóhelye. I960 lebontották. BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN 35