Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Barangolások Európában
BARANGOLÁSOK Európában A huszadik század első felében Szentendréhez ízesült fital festők között szinte nem volt olyan, aki legalább egyszer ne járt volna francia, olasz, vagy német földön. A Ferenczyéket követő festő nemzedék a külhoni utazásaik során, „szent szegénységben és reménységes nyomorúságban” szerzett tudásukból, tapasztalataikból, élményeikből nagyrészt Szentendrén építették fel életművüket. Párizs, Róma, Firenze, Berlin, München sokszor szolgált lelki-szellemi erőforrásul a későbbi megpróbáltatások éveiben is. Ámos Imre például 1941 decemberében két munkaszolgálat között vigaszt és reménységet nyújtó gondolatként jegyezte fel naplójába: „...elvégre a háború sem tart örökké, s végre eljuthatunk újra Párizsba, ahol mégis mindennek a teteje van, ha ugyan az elviselt idők agyon nem zúzták a művészeti élethez annyira fontos érzékeny légkört. Hol lehet most Chagall139 140, gyönyörű műtermében, lakásában vajon ki rugdalja a mahagóni ajtót, és hol lehetnek a szabad lelkű, minden gátló körülménytől irtózó művészek?”,4U A második világháború utáni bezártság éveiben a szentendrei művésztelep árnyas fái alatt beszélgetve az idősebb festők szívesen emlékeztek viszsza egykori barangolásaik helyszíneire. A részletesen előadott, élménydús, esetenként még egy-egy „városnézéssel” is gazdagított, kalandos utazásokat hallgatva, a képzelet útján „jutott ki” az akkor pályakezdő Balogh László141 a nyugat-európai művészeti központokba.142 Nekünk is olyan különleges utazásokban lesz most részünk, amelyeknél az idegenvezetők maguk a festők. 139 Marc Chagall, orosz származású francia festő (Vicebszk, 1887 - Saint Paul de Vence, 1985) 140 Ámos Imre: Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Budapest, 2003.41. p. 141 Balogh László, festő (Szentendre, 1930 -) 142 A történetet Balogh László mesélte el a szerzőnek egy interjú alkalmával. Párizs a világ közepe Alig egy évtizeddel azután, hogy a millennium évében, 1896-ban megalakult nagybányai művésztelep új korszakot nyitott a magyar festészet történetében, néhány fiatal festőn keresztül Európa nyugati feléből, leginkább Párizsból még újabb, még modernebb festői törekvések követeltek helyet maguknak. Az izzó hangulatot remekül érzékelteti az a levélrészlet, amelyet Erdei Viktor 1906- ban Nagybányáról a Párizsban tartózkodó Fülep Lajoshoz143 írt: „Párisból és Párisba gravitál az egész művészgeneráció [...] külföldre okvetlenül kimegyek: leginkább Párizsba, már ott kell, hogy lettem volt légyen, hisz Paris most kétségkívül az első művészváros, a ’világ' közepe?144” Bölöni György, aki ez idő tájt maga is a Montparnasse145 egyik legnagyobb piktorkaszárnyájában lakott, 1906-ban az alábbi írását küldte haza a Magyarország című lap szerkesztőségének: „Párizsban már magyar negyed is van. A Montparnasse-on, a Szajna bal partján felfutó hegyen, művészházak között és bohémtanyák környékén. Ide húzódnak a magyar telepesek. Magyar fiatalok, akiket magához csábít Párizs, a művészváros. Festők és szobrászok, akik hódító vággyal költöznek ide ki a Szajna partjára. Új hódító Roburok146. Bécsnek és Münchennek már letűnt a csillaga régen. Gyorsan fut át rajtuk a párizsi expresszvonat, és ide röpíti egyenesen a vágyó fiatalembereket. 143 Fülep Lajos, művészettörténész, művészetfilozófus (Budapest, 1885 - Budapest, 1970) 144 Válogatás a nagybányai művészek leveleiből. 1893-1944. Nagybánya könyvek 8. Miskolc, 1997. 141-142. p. 143 Montparnasse: „Parnasszosz-hegy” - Párizs művész negyede, a Montmartre „ellenpontja” a Szajna bal partján. Baudelaire, Verlaine, Manet, majd az avangarde írók, költők látogatták kávéházait (Le Döme, La Rotonde), s itt volt Modigliani és Czóbel műterme is. 146 Hódító Roburok: utalás a maga korában utópisztikus repülőgépet tervező, s ezzel mindenkit legyőző Jules Verne regényhősre. BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN 29
