Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Ferenczy Károly, az "igazságkereső"

Ferenczy Károly: Hegyi beszéd, 1896

Olaj, vászon, 135 X 203 cm

Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria

leültek, leheveredtek köréje a fűbe, hallgatni Őt. Képzelete tovább szőtte, gazdagította a látványötletet: odatelepedett Jézus köré Ferenczy családja, odasereglettek festőtársai, urak és parasztok, fiatalok és öregek, aztán minden idők mindenfajta emberei, mert az isteni tanítás mindnyájuknak szól. Ferenczy boldogan mesélte el nekünk, mit talált. Másnap vagy harmadnap alkonyat felé kivonult a nagy vászonnal, egy pár modellel a csoda helyszínére és megkezdte a munkát.”113

A gyerek Ferenczy Béni a Jézust hallgató tömegben ült modellt a híres festményhez anyja, testvére, rokonok és barátok társaságában. Mint hiteles szemtanú avatja be az olvasót érdekes kulisszatitkokba, hogy például Ferenczy Károly egyik-másik festményéhez akkora volt a nekikészülés, mint manapság egy kisebb filmforgatáshoz.

„Még 1896-ban lehetett, amikor apám az első ’Hegyi beszéd’-tt kezdte festeni, és ebből a célból a vérteslovaghoz illő vasvértet hozatott, nekem tiltott passzióm volt a vért sisakját fejemre venni, és nővérem biztatására és csodálatára leeresztett ’sisakcsőrrel’ végigsétálni a ház előtt. Ekkor hatéves voltam. [...]

A Hegyi beszéd’ képhez való nagy felkerekedésekre is emlékszem, ez a festőhely a Jókai-domb feletti Gesztenyésben volt, az úgynevezett Papo113 Réti István: Nagybányai művésztelep. Budapest, 2001.15. p.

kén’, mert ez a jó nagy erdős rész a Morgó-hegy dombos előterepén akkor a minoritáké volt. A ’motívum’ helye egy sima, vízszintes részén volt a legelőnek, szép rálátással a gesztenyésre és egy nagy szénakazalra, itt gyülekeztek a modellek, nagybátyám, Ferenczy Ferenc, a színműíró, aki a Krisztus alakjához ült, ennek a hajához vagy hátsó fejéhez nekem kellett ülni, szüleim sok bosszúságára rossz modell voltam, egy pillanatig nem tudtam veszteg maradni. Annál nagyobb volt bátyám türelme, aki mint Ámor (vagy Antinous) ült, virág- koszorúval a fején és a dereka körül, de különben meztelenül, mialatt valaki a szúnyogokat a hamar boruló esthomályban állandóan hessegette róla lombos ággal. Néha még tüzet is gyújtottak friss gallyakból, és málélisztet hintettek a tűzre, ennek sűrűn-fehér füstje mindenkit megköhögtetett, de a szúnyogok, azt hiszem, elég jól bírták. [...]

A modell-állás ’96-ban keresett mesterség lett a piaci polgárok között. [...] Meztelenül eleinte úgyszólván csak cigányok voltak hajlandók mutogatni magukat, bányászlányok vagy falusi román lányok már csak a züllés lejtőjén voltak hajlandók aktot állni, és ez sem tartott sokáig, mert rövid modellpályájuk a helyi vagy a szatmári bordélyban rekedt meg. De a cigánylányok nagy többsége is csak félig meztelenül, derékig volt hajlandó levetkőzni. Vagy még ezt se; a legszebb, Krajczár Eszter, apám háromalakos ’Cigányok’képén a kártyavető, mindenFERENCZY KÁROLY, AZ „IGAZSÁGKERESŐ” 21