Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)

Ferenczy Károly, az "igazságkereső"

Az egykori Fachleitner-ház, 2008. Itt lakott Ferenczy Károly és családja 1887 és 1892 között

Fotó: Török Katalin

Szájhagyomány útján fennmaradt egy történet arról, hogyan került Ferenczy Károly a városba. Eszerint egy Szentendrén birtokkal rendelkező osztrák származású földbirtokos, bizonyos Fachleitner Mihály kísérleti oltványtelepet hozott létre a filoxéra-vész miatt kipusztult, híres szentendrei szőlőkultúra ellenállóbb amerikai fajokkal történő újraélesztése céljából. Utazásai során ismerkedett meg Ferenczy Károly feleségével, a szintén osztrák származású, festőművész Fialka Olgával. Meghívta őket Szentendrére, és átengedte nekik az akkori piactér közelében, a mai Alkotmány utca 1. szám alatt álló faverandás házát.102

„Feleségét, s közben megszületett első gyermekét, Valért Szentendrére költöztette, ő maga pedig 1887-ben Párizsban kötött ki, ott is maradt 1889- ig, csak nyaranta látogatta meg családját.”103 A Baumgartner-díjjal kitüntetett, apjáról írt, személyes hangvételű könyvében Ferenczy Valér kitér gyerekkorának szentendrei élményeire is. Az áttetszőén vékony emlékfoszlányok közül felsejlik a bensőséges családi légkör és a városka hangulata.

„Szentendre, München, a korai Nagybánya! Apám életében a művészpálya, fejlődés, alkotómunka állomásai; számomra a kisgyermekkor álomszerű, laza összefüggésű, az álmot s a gyermekkori em-Ш2 pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendrei arcképcsarnok II. Szentendre, 2006. 45. és 48. p.

103 Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979.10. p.

lékeket egyaránt jellemző, sajátságos félhomályba burkolt élménykomplexum, melyből szüleim alakja meghitt magától értetődőséggel emelkedik ki s múlhatatlanul össze van szövődve vele. Szentendrén, Münchenben anyámé a nagyobb szerep; Nagybányán, amikor apám a nyári hónapokra megjött, fiatalos, életvidám, virgonc alakja vitathatatlanul magához ragadta az érzelmi túlsúlyt.

Szentendrére vezetnek vissza egészen korai emlékképzeteim: előttem van anyám karcsú alakja, jósága, a csaknem földöntúli öröm, amikor egy-egy születésnapra, karácsonyra maga készítette játékszereket tartogat számomra, kis hatszögletű asztalunkon előkészítve és tíillel sejtelmesen letakarva; látom a Duna tükrét, amint egy este kimegyek apám elé, aki evezni ment, figyelem, amint parthoz irányítja a csónakot. Aztán a rejtélyes, érthetetlen, döbbenetes esemény, hogy családunk két kis jövevénnyel, két iker-csecsemővel"'4 gyarapodott. A régies ház, amelyben laktunk, a piactéri templom közelében, ma is nagyjában változatlanul áll; amikor nemrég, pár évvel ezelőtt"14 ismét jártam Szentendrén, siralmas elhanyagoltságban, szegényes lezüllöttségben láttam viszont. Mindenre ráismertem, a kapualjra, ahol - gyötrő, megalázó, lidércnyomásszerű emlék - egy szomszéd fiú, sokkal idősebb, nagy lurkó, óriási

104 Ferenczy Béni, szobrász (Szentendre, 1890 - Budapest, 1967); Ferenczy

Noémi, gobelinművész (Szentendre, 1890 - Budapest, 1957)

103 A leírás az 1930-as évek elejére vonatkozik.

18 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI