Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Új táncrend régi-új lépésekkel
Művésztelepi Galéria, 1973 Arc hív fotó Még a bontás előtt eltávozott a telepről Barcsay" 8 (kis házat vett a Zenta utcában), Balogh 9 (épített a Bükkös parton) és Arató (a Balatonhoz pártolt), helyükre Bartl Józsefet 80, Klimó Károlyt778 779 780 781 és Kondor Bélát választottuk, akik velünk együtt költöztek be.”782 Ha ez a hosszúra nyúlt, „virtuális találkozó” élőben zajlott volna, a sok történet, élmény, vallomás felelevenítését követően biztos elhangzott volna a kérdés: hogyan foglalható össze röviden, hogy kinek mit jelentett Szentendre. A kérdést ilyen „elképzelt” körülmények között is fel lehet tenni, csak a lehetséges válaszokat meg kell keresni. Befejezésül ezekből következik egy rövid válogatás. Ámos Imre: „Gyönyörű kis városka, tele készen megkomponált témákkal, öreg, szűk utcácskák, régi kapualjak, egy gyönyörű, elhagyott omladozó templom, valami furcsa légkörrel telítik ezt a helyet. Estefelé valószínűtlenül kékeslilás hegyek és rendkívülien szép holdas esték, amikor a hold vakítóan foszforeszkál az ócska templomfalakon.”783 Barcsay Jenő: „1929-ben kezdődött el a szentendrei életem [...] Amikor először beléptem a telepre, különös érzés fogott el. Megéreztem, hogy Szentendrétől egyhamar nem fogok elválni. Nagyon megtetszett a hatalmas park, nagy fű volt benne, nagy fák, és nagyon elhanyagolt épületek [...] A várost körülvevő kopár dombok meg a szülőföldem tájaira emlékeztettek. [...] Éreztem, hogy nem tudnék többé hűtlen lenni ehhez a helyhez. [...] Szentendrének köszönhetem, hogy ki tudtam alakítani a stílusomat.”784 778 Barcsay Jenő 779 Balogh László 780 Bartl József, festő (Budapest, 1932 - Budapest, 2013) 781 Klimó Károly, festő (Békéscsaba, 1936 - ) 782 Kántor Andor: A régi művésztelep. In: A Szentendrei Régi Művésztelep hatvan éve 1928-1988. Szentendre, 1988. 7-8. p. 788 Ámos Imre. Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok. Budapest, 2003. 30. p. 784 Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, 2000. 106. p. Bálint Endre: „Szentendre fehér házai a délidőben úgy vakítottak, mint a kendőzetlen igazság, és alkonyaikor az okkersárga házak, amikor már jól beitták a nap könyörtelenül égető sárgáit, lüktetve sugározták vissza az ámuló pupillák kellős közepébe. [...] Ma már a színek elbárgyultak második születési helyemen, és az igazság helyébe idegencsalogató színhazugságok kerültek. [...] A fehérek és okkersárgák odatapadtak a megsebzett lélek falához, és ki ne emlékeznék égési sebeire? [...] Szentendre tékozló fia maradtam, és ha a Baleári-szigeten, Minorkán Ibiza egymás fölé ágaskodó fehér házain ámultam, vajon nem Szentendre szamárhegyi házai traszparentálódtak egybe, csak nem a féken tartott Duna, hanem a tenger szegélyén? Akik nem hiszik el nekem Szentendrét, azok megvádolnak álmaim valótlanságával és azzal, hogy öregnek születtem... Szentendrén voltam fiatal: árnyékom még mindig ott lapul a hosszú házfalakon - legalább ezt higygyék el azok, akiknek bizonyára nem azt jelenti Szentendre, amit számomra jelentett: életem, festészetem igaz tanúját és létrehozóját.”785 Ilosvai Varga István: „Egész véletlen történt, egy nyáron nem volt elég pénzünk, hogy Nagybányára menjünk. Pár festő kollégám ajánlatára kijöttünk hát egy Pesthez közel eső helyre, Szentendrére, s itt oly jól éreztük magunkat, hogy 1934 őszén végleg ki is költöztünk. Második szülőhelyemmé vált. Itt bontakoztam ki, itt alakult ki a stílusom, amiben nagy része volt e kedves kis lírai hangulatú s egyben erősen konstruktív városkának. Most el se tudom képzelni, hogy máshol éljek. [...] Halálosan összefonódtam Szentendrével.” 86 Miháltz Pál: „Szentendre részemre a szabad természet közelsége. A régi, falusi gyermekkorra emlékeztető egyszerűség, a kertből be lehet hordani mindent, ágakat, növényt, virágot, el nem hervadó száraz napraforgókat és egyebeket, a természet adományait. Szentendrén nemcsak a természeti benyomásoknak köszönhetek sokat, hanem a városka egész jellegének, jelen életében a múltat is állandóan idéző régi házainak, ragyogóan színes vagy omladozó öreg falainak, kapuinak, műemlék szépségű részleteinek. Ezek mind ösztönzést és szabad alakítási lehetőségeket kínálnak a képzelet festői kalandozásának.”78 Onódi Béla: „Egész szívemmel megszerettem ódon környezetemet és ezt a szép fekvésű érdekes történelmi múltú Szentendrét. Valamikor eszem 785 Bálint Endre: Sorsomról van szó. Budapest, 1987.124-125. p. 786 Ilosvai Varga István emlékezete. Szentendre, 1994. 95. p. 787 Miháltz Pál. Magyar Nemzeti Galéria Adattár. Ltsz.: 21633/1982/5 174 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
