Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Lángra kapott életszikra, a koalíciós évek
Hamvas Béla, é. n. Archív fotó ott voltak, meg a még baloldalibb fiatalok is s néhány kitűnő idősebb kollégánk, Martyn Ferenc665, Gadányi Jenő, Forgács Flahn Erzsébet666 667. Bennem élesen élt Vajda, az ő hatására kezdtem a háború utolsó évében montázsszerűen rajzolni, azaz összerakni nekem tetsző és összeillő motívumait a természetnek, az élő természetnek. Növényi elemek, gyökerek, gubancok és kukoricák, napraforgók és kukoricák, fák görcsös ágai, fájdalmasan lecsüngő, terhes almafák. Nem, nem voltam elég ’elvont’. Ha nem volnék protestáns, feltétlenül meg kellene gyónnom, hogy én is megpróbáltam erőszakot tenni a lelkemen egyetlenegyszer, akkor, az Európai Iskola idejében. Absztrakt akartam lenni. Haladó. Avantgarde66. Olyan, mint a többi. És nem sikerült, vagyis, egy rövid, önmagamat is megtévesztő manőver lett belőle. Kiállítottam a bajóti rajzaimat 1946- ban az Európai Iskolában, sikerre vagy legalábbis dicsérő szóra éhesen, boldog lubickolással a közös hullámban. A dicsérő szó így hangzott: A részletek érdekesek lennének, ha nem ragaszkodnál a magyarázathoz.' -Ja úgy? Hát, rajtam ne múljék. Részletek? Bontsam fel? De mit? És van egyáltalán absztrakt for-665 Martyn Ferenc, festő (Kaposvár, 1899 - Pécs, 1986) 666 Forgács Hahn Erzsébet, grafikus, szobrász (Budapest, 1907 - Budapest, 1954) 667 Avantgarde: a 20. század elején jelentkező azon irodalmi és képzőművészeti mozgalmak elnevezése, amelyek tudatosan vállaltak fel merész újításokat a fennálló, megcsontosodott étékekkel és irányzatokkal szemben. ma a világban? Geometria persze, de azt most nem kérek. Rendben van, nézzünk körül. Itt ez a tormalevél. Milyen göbös, eres, hullámos, a felülete olyan, mint egy zöld hegyvonulat. Csönd! Nines ’olyan, mint’! Nincs hegyvonulat, csak egy felület dinamikája van. Hát ez a kóró? Recés, csomós, hűvös és tiszta színű tükrök váltakoznak rajta. Csak ezt kell figyelembe venni, nem az egészet, elhagyni minél többet, s belebújni a mikrokozmoszba, kész, én is absztrakt lettem, heuréka! Bólogattak is. De aztán, sajnos, beütött a mennykő, tágult a szemem. A Duna-parton heverő uszadék fán ültem, és - bizonyisten - elém dobott a víz egy fatörzset, aminek sárkányarca volt. Nagy nehezen visszahajítottam a vízbe, és hazaballagtam - akkor Budakalászon Törzs Évi osztotta meg velem a műtermét -, de útközben besötétedett, késő ősz volt, 1947 ősze. A hold fenn volt már, s olyan kövér ezüst árnyékot vetett egy fekete dombon álló három szál kukoricára, hogy minden mesterséges jó szándékomat elsöpörte. Még néhány napig viaskodtam egyedül - azon az őszön annyi bajom volt, a piktúrán kívül is, szerelem, lakás, féltékenység -, aztán bejöttem Pestre, ami azt jelentette volna rendes körülmények között, hogy egy időre abbahagyom a munkát. De nem így történt, mert, felmentve az ostobán magamra erőltetett elgondo-Bán Béla: Rákosi elvtárs Sztálinvárosban, 1950-es évek Olaj, vászon, m. n. \ Sajtóreprodukció 146 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
