Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Ferenczy Károly, az "igazságkereső"
FERENCZY KAROLY, az „igazságkereső” A tizenkilencedik század már a végéhez közeledett, amikor Ferenczy Károly közeli kapcsolatba került Szentendrével, majd néhány évvel később Nagybányával. Az ő személye az első szilárd kapocs, ami a két város festészeti múltját összeköti és hitelesíti. Genthon István 5 nagyon találóan fogalmazott Ferenczyről szóló monográfiájában, amikor azt írta, hogy „ezt a festői motívumokban dúslakodó, lankásokon épült, Duna-menti szerb városkát [...] ő vezette be a festészet tárgykörébe.”74 75 76 Ferenczy mindössze néhány évet töltött el Szentendrén, ráadásul itt készült műveit később megtagadta. Mégis, pályatörténetében Nagybánya mellett Szentendre lett az a hely, ahol mély nyomot hagyott maga után részben itt készült műveivel, részben azon tanítványai révén, akik életre szóló kötelékbe kerültek Szentendrével azt követően, hogy rövidebb-hosszabb ideig az ő és Nagybánya szellemi aurájából táplálkoztak. A Ferenczy Károly alakját megidéző első történetek Csók Istvántól származnak és nem sokkal szentendrei letelepedése előtt, Münchenben és Párizsban játszódnak az 1880-as évek második felében. Itt ismerkedett meg Hollósy Simonnal 7, Csók Istvánnal, Grünwald Bélával78, majd Réti Istvánnal, Thorma Jánossal 9, azokkal a festőkkel, akikkel tíz évvel később, 1896-ban létrehozták a nagybányai festőkolóniát, a „magyar Barbizont”. A szó Csók Istváné. 74 Hamvas Béla illette Ferenczy Károlyt az „igazságkereső” jelzővel. Hamvas Béla - Kemény Katalin: Forradalom a művészetben. Budapest, (1947). 1989. 8. p. 75 Genthon István, művészettörténész (Budapest, 1903 - Eger, 1969) 76 Genthon István: Ferenczy Károly. Budapest, 1979-11. p. 77 Hollósy Simon, festő (Máramarossziget, 1857 - Técső, 1918) 78 Iványi Grünwald Béla, festő (Somogysom, 1867 - Budapest) 79 Thorma János, festő (Kiskunhalas, 1870 - Nagybánya, 1937) A Hollósy úriembere „Hollósy, dacára, hogy nem szenvedett szükséget többé, tisztára a régi maradt. Aki nem volt intimusa80, vagy akit nem tartott tehetségesnek, arról jobb nem beszélni, hogy nyilatkozott. Nekünk is sokszor kijárt egy-egy nem egészen megtisztelő epitheton81, amit mi egész természetesnek találtunk. Annál nagyobb volt meglepetésünk, mikor egy új magyarról elismeréssel, sőt respektussal nyilatkozott, ez újonnan érkezett neve Ferenczy Károly volt. Éppen Grünwald és én sétáltunk vele,82 mikor először beszélt róla. - Tudjátok, ez aztán az igazi úri fiú. Ez nem csak hiszi magáról, mint ti ketten, hogy az (én mosolyogtam, Grünwald elismerőleg bólintott), hanem igazán finum gyerek. Az apja vasúti igazgató! Annak van ám pénze, nem neked, Csók, még, ha pontosan fizeted is Unger anyának a kosztpénzt. Most érkezett Nápolyból. Azt mondja, eddig gazdálkodott, de festő akar lenni. Láttam egy pár rajzát, abbul lesz piktor, meglássátok. Lefőzi még Munkácsyt83 is!- Aztán miért nem jár a te iskoládba?- Olyan bugrisok közé, mint ti vagytok, nem való. (Megfeledkezett, hogy nem vagyunk a tanítványai). Különben, nem is érdemlitek meg, hogy veletek róla beszéljek - ezzel ott hagyott bennünket. Az év vége felé volt már. A magyarság legnagyobb része hazautazott. Ungerék is beszüntették a főzést. Nem volt érdemes a pár ottmaradt kosztosért vesződni. Én is csak az útiköltségemet vártam. Épp azon gondolkoztam, hova menjek ebédelni, mikor hirtelen elém toppant Hollósy. H(> Intimus: bizalmas barát 81 Epitheton: jelző 82 A történet 1886-ban Münchenben játszódik. 83 Munkácsy Mihály, festő (Munkács, 1844 - Endenich, 1900) FERENCZY KÁROLY, AZ „IGAZSÁGKERESŐ” 13
