Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
A Haluskai-tanya a pismányi tájban, 1939/1940 Archív fotó Perlaki Ede is mindig kedves volt hozzánk. Modok kávéval és szilvával traktál bennünket, és megmutatja a képeit. Én nagyon szeretem őket. Nagy méretű, erőteljes, figurális képeit láttuk néhány évvel azelőtt a Tamás Galériában [1935], akkor egészen boldoggá tett, hogy egy asszony ilyent tud festeni. Okker, siena, Van Dyck-barna, erősen kontúros, nagyon egyéni arcú asszonyok, gyerekcsoport, egy-egy fej - valamennyi a Modok arca, a keskeny, éles-kék szemével s a széles pofacsontjával. A mostani, 1939-es, 1940-es képei is nagy vásznak, egy gyönyörű, életnagyságú női akt, a kék szeme rezonál a kék nyakláncával, egy kalapos önarckép, egy kávédaráló arcképe. Sohasem tudom azonosítani ezt a Modok Máriát azokkal a finom, laza, gyorsan felkent kis vásznakkal, amit Czóbelné korában fest majd. Pedig az maradt meg belőle, a régi nagy műveit ma is keresik, s hiszik is, nem is, hogy ki volt ő valaha. Nekünk mindenesetre boldogítóan kedves, idősebb nővér, ’haver’ és kolléganő, szabad szájú, vidám, s ahogy leugrik a biciklijéről - isten tudja, érdemes volt-e neki feltolni a hegyre, hiszen lefelé gurultában rendszerint leesik róla egyszer-kétszer, tüstént kiborít elénk egy halom kukacos almát, összenyomorított barackot vagy szilvát, ami egy pillanat alatt elfogy. Aztán leül velünk a földre, nevet, beszél, hallgatja, ahogy énekelünk, sőt ő is el-eldalol egy régi slágert, az Irigylem a kannibál nőt' kezdetűvel nagy sikere van, de kedveli a nyomdafestéket nem tűrő szövegeket, maga is közrebocsát néhányat. A másik táplálóforrásunk Stefka564. Bandi565 beszerzése ő is, mint a legtöbb fiatal lány. Bandi igazán vonzó jelenség, tündöklik a szeme, százfelé repül a fekete haja, a szája egyetlen pillanatra sem áll be, s többnyire értelme is van annak, amit mond. Csak művészetről és képekről szeret rendkívül rejtjelesen beszélni, de a hétköznapi társalgásba - ha ugyan van ilyen a fiatalok között - annyi mulatságos képtelenséget, gyerekes marháskodást vagy visszájára fordított bölcselkedést zsúfol bele, hogy fulladásig kell röhögnünk rajta.- Már bocsánatot kérek, hogy fiatal lány vagyok, de a szép piros zabkása sehogy sem fogyik így a magányban - lökdös oda Bandi egy kövér, kék szemű kislányt, mikor egyszer megint ott állunk a Duna-parton, és várjuk a hajót. Egészen kislány még akkor Mándy Stefánia, Szentendrén villájuk van az Ulcisia közben, szép nagy kert, gyümölcsös, apa, anya, testvér, nagymama is akad a háznál- pompás vadászterület. Kicsit lenézzük, mert olyan fiatal - tizennyolc éves lehetett, mi vénséges-vén huszonnégy-huszonöt évesek, Vajda és Korniss meg már harminc körül jár, öreg mesterek. Ez lett a veszte szegény Stefkának, művészettörténész lett belőle. [...] De akkor még csak kedves arcú, buzgó, rajongó gyerek, aki szent kötelességének tartja, hogy zöldpaprikától egresig, töktől őszibarackig mindent felhordjon a kertjükből a Haluskai-tanyára nekünk máig sem tudom, hogy legálisan-e, a termények bizarr összeállítása mindenesetre nem arra vallott. Ugyancsak szívesen látott vendég a Haluskai-tanyán Paizs Goebel Jenő. Nagyszerű festő és csodálatos jelenség. Süketnéma, de a beszéde rendkívüli módon élvezhető - olyan, mint egy idegen nyelvű írógép, csak itt-ott teszi ki az ékezeteket. ’Nagy művész’, mondja, kétes hangsúllyal egy-egy kortársára. Mindent megjátszik, pompás történeteket mesél Párizsról, festőkről, képekről, történetei erősen ironikusak és nagyon pornográfok. Szívesen játssza meg és taglalja a testi élet jelenségeit, a szimpla szextől a koprofiliáig566 mindent. A külseje is élvezetes, a feje egy szerzetesé is lehetne a fekete tonzúrájával, de ha a két hosszú kifejező keze és az összevissza kuszálódó lába mozog, leginkább bohóc. Márpedig állandóan mozog, ugrik, gesztikulál, s mert ő maga nem hallja, amit mond, habozás nélkül, hangosan kimond mindent. Mikor Pannit56 meglátta a Duna-parton, a földig érő rózsaszínű strandruhájában: ’Szeeeep nó’ - kiáltotta, és mindkét 564 Mándy Stefánia, művészettörténész (Budapest, 1918 - Budapest, 2 0 01) 566 Koprofilia: a szexuális izgalmat a széklethez kötő parafilia. 565 Bálint Endre 567 Szántó Piroska testvére, Korniss Dezső első felesége. 122 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
