Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Telepen kívüliek a harmincas években
Kitöltve az idő kereteit Szántó Piroskáék fiatal festőcsapata Korniss Dezsőt is nagyon tisztelte, de elsőszámú példaképének Vajda Lajost tekintette. Korniss és Vajda ugyanabban az évben, 1908-ban születtek, a sors azonban nagyon eltérő életidőt szabott ki számukra. Korniss kis híján fél évszázaddal élte túl harminchárom éves korában elhunyt barátját. A Belgrádban eltöltött nyomorúságos évek után a Vajda család visszatért Magyarországra és 1923- ban Szentendrén telepedett le. A Dumtsa Jenő utca 4. szám alatti szülői házon kívül - aminek sötét, piszkos padlása volt egy időben Vajda „műterme” - Vajda más helyeken is lakott albérletben, mint 1937-ben Fiala szabómesternél536 Bálint Endrével, majd később, a harmincas évek végén Pismányban, a Haluskai-tanyán Szántó Piroskáékkal. A telepen kívüliek közül Vajda nemcsak Kornisst ismerte már korábbról is. Bálint Endrével Vaszary festőiskolájában találkozott először, de személyesen az OMIKE537 diákmenzáján ismerte meg, akárcsak 1935 őszén későbbi feleségét, Vajda Júliát. Erre a menzára járt Ámos Imre és Anna Margit is, velük egy ideig szobaszomszédok voltak Pesten a Képíró utcai garniszálló padlásműtermében. Kassák Munka-köréhez Vajda csak lazán kapcsolódott, akárcsak Vas István. Az író portréja az egészen fiatal Vajdáról, a maga nemében egyedülálló. „Még egy tagja volt a társaságnak: Vajda Lajos, kedves, tiszta lelkű és érzésű, gyermeteg kedélyű fiú, akit a többiek egy kissé lenéztek, és sem ők, sem Kassák nem tartották elég érettnek arra, hogy velük együtt szerepeljen, úgyhogy nem sokkal utóbb külön kiállításon mutatta be első munkáit, még sötétebb és eldugottabb kis helyiségben.”538 „ [...] Vajdát még jobban szerettük, közénk való volt, pontosabban a festők közé, bár azoknak a barátságába is vegyült némi leereszkedés: nemcsak hogy - Kassákkal együtt - tehetségtelennek tartották, hanem a festői tudását, a tájékozottságát is kevesellték. Ő pedig békés szomorúsággal és közben gyermeteg kedéllyel tűrte a lenézést is, a körülötte bugyborékoló, mindig szerető szívű, de nem mindig tapintatos tréfálkozást is. Sokáig velünk hahotázott például azon az esetén, amikor volt egy tízpengőse, és elhatározta, hogy ’nőhöz’ megy vele. De teljesen félénk és tapasztalatlan lévén, Kornisst kérte meg, pontosabban hívta meg, hogy 536 Fiala szabómester házát egy archív fotó őrizte meg. Alacsony fakapuja mellett Vajda Lajos, Vajda Júlia és Anna Margit állt a fényképezőgép elé. 537 OMIKE: Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület 538 Vas István: Nehéz szerelem. Budapest, 1972. 567. p. Vajda Lajos Szentendre főterén Archív fotó legyen a vezetője. Persze Korniss se volt nagyon járatos az ilyesmiben, de azért merészen vállalta úttörő feladatát, hogy Lajos bankjegyével a zsebében elsőnek megy be - Lajos addig odakint várakozott. De vezetője annyira beletalált a kísérleti nyúl szerepébe, hogy csak nagy sokára ment ki az előszobában várakozó barátjához, azzal, hogy az egész tízest elköltötte - így hát Lajos volt is a ’nőknél’ meg nem is. Végül is szelíd mosollyal vagy harsányan zavart nevetéssel vette tudomásul, hogy áldott jó fiúnak, nevetséges és megható mamlasznak és dilettáns festőnek tartjuk - mi mást is tehetett volna? -, még sütkérezett is szeretetünkben: a lányok is, akármennyit nevettek rajta, babusgatták, mint egy kisgyereket. [...] így láttuk mi Vajdát, még azután is, hogy a mi akkori társaságunk szétszéledt, sőt évek múlva is, amikor már kezdtek feltünedezni azok a fiatalabbak, akik Vajdában mesterüket, eszményüket, szentjüket tisztelték, sőt már-már Korniss Dezső is majdhogynem magával egyenrangú művésznek tekintette.”539 539 U. o. 675-677. p. TELEPEN KÍVÜLIEK A HARMINCAS ÉVEKBEN 111
