Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)

Gertrúd királyné emlékezete

seines Herrn) című öt felvonásos szomorújátéka, amely csaknem egyidejű, párhuzamos osztrák feldolgozása a témának. Az osztrák császárné, Karolina Auguszta, I. Ferenc (1768-1835) feleségének 1825-ös magyar királynévá koronázása kapcsán fordult Grillparzer figyelme a magyar történelem felé, és forrásként az ebben az időszakban tíz füzetben (1815 és 1825 között) Lipcsében megjelenő, Fessler Ignáz Aurél (1756-1839) által írt Magyarország története (Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen) szolgáltatta számára a történeti anyagot. A darabot 1828. február 28-án mutatták be a bécsi Császári és Királyi Udvari Várszínházban, és két évvel később (1830) jelent meg nyomtatásban.

Bár Katona drámája korábban készült annak ősbemutatójára csupán a szerző halálát követően, három évvel Grillparzer bécsi debütálása után, 1833-ban Kassán (február 15.) került sor. A komoly cenzori ellenállásba ütköző darab Kolozsvár (1834), Buda (1835) és Debrecen (1836) után, végül csak 1839-ben (március 23.) jutott el a két évvel korábban kapuit megnyitó pesti Nemzeti Színházba, ahol azonban majd csak 1845 után játszák a darabot ismét. Széchényi István azt jegyezte fel az előadásról naplójában, hogy „felfoghatatlan, hogy a kormány, hogy engedhet ilyen esztelenséget játszani - ez rossz, veszedelmes tendencia”. A fennmaradt színlap tanúsága szerint a művet aztán az 1848. március 15-i forradalom első színházi előadásaként is műsorra tűzték.

Erkel Ferenc (1810-1893) operájának szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József drámája alapján, ősbemutatója 1861-ben (március 9.) volt a Nemzeti Színházban, bár az egyedül az operafeldolgozásból ismert Tisza-parti jelenetet már az év elején a Nemzeti Múzeum dísztermében is eljátszották. Erkel az opera egyes részeit - köztük például Petur bordalát - egyébként már 1844/1845-ben elkészítette. 1860-ig azonban, ahogyan Katona Bánk bánja, ügy annak zenei feldolgozása sem kerülhetett színpadra. A dráma és az opera színpadi diadala igazán ezt követően bontakozott ki. Az opera egyenértékű népszerűségét jelzi, hogy 1865-ben a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitó előadásául nem a prózai, hanem az opera Bánk bánt választották.

A legkorábbi ábrázolások Barabás Miklós (1810-1898) nevéhez fűződnek. A témák és műfajok legváltozatosabb körében kiváló művek szerzőjeként ismert festő 1845-ben készült kőrajzai színpadi szerepképek, és a jelmezt viselő szereplőket, elsősorban magát Bánk bánt, illetve a királynét jelenítik meg.

Az 1861-es opera bemutatóról fametszet újság-illusztrációk alapján alkothatunk képet, szereplőkről és díszletről egyaránt. Az 1870-es években ugyanakkor kottacímlapokon is megjelentek az opera egyes szereplői, jelenetei. A 19. század végén már fényképeken is megörökítették a színészeket, a legismertebb e fotográfiák közül a Jászai Marit Gertrud szerepében bemutató.

73