Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrúd királyné emlékezete
A tragédia későbbi, 18. századi történetei közül figyelemre méltó még George Lillo (16937-1739) londoni születésű ékszerész hét drámájának egyike, az „Elmerik avagy az igazság győzedelme” (Elmerick or Justice Triumphant) című Bánk bán „feldolgozás” 1739-ből, amelyet nem sokkal a halála előtt írt. A darabot barátja, John Gray a walesi herceg tiszteletére előadatott a londoni Drury Lane királyi színházban (Theatre Royal in Drury Lane). Bár alapvetően Lillo is Bonfini szövege nyomán indult el a cselekménnyel, a későbbiekben azonban csavart egyet az elbeszélés fonalán. Művének főhőse alapvetően nem Bánk bán (Elmerick néven), hanem maga a királyné, Gertrud (aki nála Matildaként szerepel). Bánk csupán egy erélyes királyi helytartó, aki részrehajlatlan igazság bajnokaként a király által ráruházott hatalmánál fogva, tettének beismerése után szabályosan kivégezteti a királynét. Lillo tragédiájában Gertrud titkon Elmerickért (Bánkért) epekedik, és testvére, Konrád (Ottó) herceg céljait is csak azért segíti elő, hogy így Isména (Melinda) hűtlen lenne a férjéhez, miáltal elnyerhetné annak szerelmét. A királyné végül saját szavaival ismeri el Bánknak, hogy „Te visszautasítád szerelmemet, és én megsemmisítém nődet,” és ezzel Lillo értelmezésében jogi alapot szolgáltat saját elítéléséhez és törvényes kivégzéséhez. Nem sokkal Lillot követően további két német szerző mutatott élénk, romantizáló érdeklődést Gertrud királyné és Bánk bán tragédiája iránt. Ludwig Heinrich von Nicolay (1737-1820) költő, a szentpétervári orosz akadémia elnöke ballada formájában dolgozta fel azt 1795 körül, míg két évvel később a Hamburgban színházat alapító, egyébként orvosként működő Johann Friedrich Ernst Albrecht (1752-1814) „Az igaz András” (Der gerechte Andreas) címmel írt drámai költeményt belőle. A démoni királyné és a nemzeti hős (19. század-20. század) Katona József (1791-1830) Bánk bán című drámájának első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-es első számának történelmi esemény feldolgozására kiírt pályázatára készült. A felhívás a leendő kolozsvári színházba bemutatandó színdarabra megírására szólt. Az 1819-ben, többek között a jogász- és színésztársa, Bárány Boldizsár kritikai észrevételei nyomán átdolgozott második változat végül 1920-ban jelent meg nyomtatásban Kecskeméten. A dráma legismertebb forrásai a már fentebb említett munkák, köztük Antonio Bonfini Rerum Ungaricarum Decades című krónikája, amelynek alapján a nürnbergi mesterdalnok Hans Sachs 1561-ben írta meg Bánk bán történetét, illetve Heltai Gáspár műve, a Chronica az magyaroknak dolgairól (1575). Ugyanakkor volt kortársi megfogalmazása is a történetnek: a bécsi jogászcsaládból származó Franz Grillparzer (1791-1872) Urának hű szolgája (Ein treuer Diener 70
