Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrúd királyné a Magyar Királyságban
érkezett új királyné, Pierre Courtenay lánya, Jolánta konstantinápolyi latin császári hercegnő személyében, aki újabb leánygyermeket (Jolánta) szült neki. 1217-ben, pápai nyomásra az apja korábbi fogadalmát teljesítve, VI. Lipót osztrák herceg (1198-1230) társaságában élére állt az V. keresztes hadjáratnak (1217-1121), ahonnan - bár csak Akkóig jutott és Jeruzsálemet nem foglalta el - már 1218-ban hazatért. Az utókor ennek ellenére a „Jeruzsálem királya” melléknévvel ruházta fel. 1222-ben a továbbra is elégedetlen előkelők hatalmi csoportulása gyakorlatilag átvette az ország kormányzását és II. Andrást az Aranybulla kiadására kényszerítették, amelyet aztán 1231-ben a hazai klérus nyomására az egyházi nagybirtokok kapcsán megújított. Idősebbik fia, a későbbi IV. Béla (1235-1270) már az 1220-as években szembekerült apjával, többek között ellenezve annak birtok- és pénzügypolitikáját, és feltehetően kárhoztatva azért is, amiért anyja gyilkosain nem állt megfelelő bosszút. 1234-ben András második felesége, Jolánta halálát követően még harmadszor is megnősült, az itáliai 1. Aldobrandino őrgróf lányával, Estei Beatrix-szal kötött házasság azonban igen rövidéletű lett. Újabb fia, Utószülött István már csak halála után látott napvilágot. András 1235. szeptember 21-én hunyt el, és végül a Temes vármegyei Egres ciszterci monostorában temették el, második felesége Jolánta királyné mellé, annak ellenére, hogy a pilisi ciszterciek ez elleni tiltakozása arra utalhat, hogy eredetileg talán Gertrúd királyné mellé kívánt temetkezni. A feleség, Andecfts-Merániai Gertrúd királyné Gertrúd hercegnő valamikor 1184/1186 (egyesek szerint 1289) körül született IV. Andechsi Bertold isztriai és krajnai őrgróf (t 1204) és a szász Wettin család sarja, Rochlitzi Ágnes groitzschi és ostmarki gróf lányának frigyéből. Édesanyja felmenői révén a Stauf német-római császári dinasztiával is távoli rokonságban állt. Feltörekvő apja mindegyik lányát királyi, illetve magasrangú - befolyásos - hercegi család tagjaihoz kívánta feleségül adni, hogy politikai szövetségesekkel vértezze fel magát. A közös horvát-dalmát érdekeltségek nyomán így lett Gertrúd lánya 1200 körül III. Béla (1172-1196) magyar uralkodó második fiának, Andrásnak a felesége. Egyes történeti hagyomány szerint az esküvőt 1203-ban tartották, és mivel ebben az évben András felkelést indított a saját bátyja, Imre király (1196-1204) ellen, a trónviszályért a közvélemény Gertrúdot okolta. Mivel a belháborút András herceg veszítette el, bebörtönzését követően Gertrúdot hazaküldték, és majd csak férje politikai térnyerését követően tért vissza a magyar királyi udvarba. Gertrúd már korai népszerűtlenségét jelzi, hogy akkori merániai tartózkodása ellenére a gyermek III. László (1204-1205) korai haláláért szintén őt tették felelőssé. A gyermek anyjával, Aragóniái Konstanciával, Imre király özvegyével feltehetően 25
