Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)
Gertrőd királyné családi háttere
A Diessen-Andechsi Grófság A család ősei kapcsán egy bizonyos (Szent) Rassóról (Rath) Diessen hercegéről maradtak fenn az első ködös források, aki állítólag a 10. század elején harcolt a kalandozó magyarok ellen, illetve a később az andechsi család birtokai közé tartozó, és hamar az első központhoz, Diessenhez csatolt Wörth/Grafrath-ban (amely a szentként tisztelt hercegről kapta a nevét) alapított bencés kolostort. Azt azonban nem tudni róla, hogy pontosan milyen kapcsolatban állt a család andechsi ágának első, ténylegesen azonosítható ősével, Arnold diesseni gróffal (t 1098 körül), akitől kezdve a család genealógiája levezethető. Arnold házassága révén igyekezett a család felemelkedését és újabb területszerzését biztosítani, így 111. (Schweinfurti) Ottó sváb herceg (1048-1057) Gisela nevű lányát vette feleségül. Ugyanakkor a befolyásos bajor hercegi Luitpold dinasztiával is rokonságban állt. A család későbbi tagjai is főként házassági politika révén biztosították a család tovább virágzó jövőjét. A következő generáció tagja, II. Bertold (Pertolt de Anedehse) valamikor 1100 körül az Ammer-see másik oldalán lévő Andechs várába helyezte át a családi székhelyet. Megörökölve a család összes bajor birtokát, az anyai örökség révén további területeket szerzett a szomszédos frank régióban (a mai Bajorország északi területén), a Bamberg körüli térségben, ahol 1135 körül Bayreuth közelében felépítette a család későbbi adminisztrációs központjának számító Plassenburg várát és mellette megalapította Kulmbach városát. A Bambergi Püspökség a későbbiekben fontos szerepet játszott a család történetében, illetve jelentett karrier-lehetőséget a család tagjainak, akik közül hárman is elnyerték az itteni püspöki címet. Bertold házassága révén kerültek a család birtokában további, isztriai földek is, amikor II. Poppo őrgróf lányát, Zsófiát feleségül vette. A Merániai Hercegség Az isztriai Meránia - amely nem azonos a dél-tiroli Meran/Merano várával, illetve későbbi városával - a középkori Német-római Birodalom rövid ideig (1153-1248) önálló hercegségként fennálló területének történeti elnevezését a német Meer („tenger”) latinosított középkori változatából származtatják. A „Tengermellék” jelentés alapvetően az Adriai-tenger Fiúmétól Brsec-ig terjedő tengerparti sávjára utal, amely a birodalom isztriai határvidékének részét képezte. A szomszédos Dalmácia azonban a 12. század elejéig a horvát uralkodó birtoka volt, majd 1105 után - I. (Könyves) Kálmán (1195-1116) dalmáciai hódításait követően - a Magyar Királysághoz tartozott. Az adriai-tengerparti Brsec (Berschezh) körüli földeket all. században eredetileg I. Ulrik isztriai őrgróf szerezte meg 1063-ban, amelyet azután fia, II. Poppo őrgróf (1070-1098) örökölt. Fiú utód híján a terület feletti uralmat a 11. Bertold diessen-13
