Majorossy Judit: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…"Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Történeti vándorkiállítás kiállításvezető - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 4. (Szentendre, 2013)

Gertrőd királyné családi háttere

3. kép Az Andechs-Merániai család kőcímerének festett rajza.

A címer egykor a bambergi Szent Péter és Szent György katedrális kórusának keleti része előtti úgynevezett „lovasházban" állt.

(Historisches Museum, Bamberg. / Az 1518-as eredeti után másolta Szalai Katalin)

GERTRUD KIRÁLYNÉ CSALÁDI HÁTTERE

Az Andechs-Merániai család rövid története

A 11. században felemelkedő és a 12-13. században, a család wolfratshauseni ága révén a sváb Stauf családbeli német-római császárokkal való rokonságot kihasználva virágkorát élő német nemesi család eredetileg a mai dél-nyugat Bajorország területét uralta. Hatalmát egyrészt az Innsbruck közeli Ambras várából gyakorolta, ahonnan a Brenner-hágón át a veronai fennsíkra vezető utat tartotta a kezében, másrészt az Ammer-see melletti Diessen, valamint Wolfratshausen erődjeiből kiindulva terjeszkedett. A 12. század végére az állandó birtokgyarapításokkal és gyümölcsöző házassági politikával a Német-római Birodalom bajor fejedelemségi területének, és így a birodalom egészének, a Welfek mellett az egyik legbefolyásosabb családjává küzdötte fel magát.

Az 1100 körűitől 1180-ig a diessen-andechsi grófi címet viselő család tagjai hamarosan az Adriai-tenger partján is birtokokhoz jutottak, ahol először isztriai őrgrófok lettek, majd a tiszavirág-életű „Meránia” német-római birodalmi tartomány hercegi címét szerezték meg, amelyet 1180 és 1248 között bírtak. A család történetének csúcsát minden kétséget kizáróan II. Ottó merániai herceg I. Stauf (Barbarossa) Frigyes német-római császár (1155-1190) unokájával kötött 1208-as házassága jelentette, amelynek révén a merániai herceg a burgundi palotagrófi titulushoz is hozzájutott.

11