Sz. Tóth Judit: A megtalált hagyomány. Nemzetiségek Pest megyében a 21. században - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 3. (Szentendre, 2013)
II. Nemzetiségi hagyományok. A viselet
valamint pilisi szlovák, Szentendrei-szigeti magyar, Galga menti és Pest környéki szlovák viseletté alakult. A férfiak öltözködése korábban és gyorsabban változott, mint a nőké, így hamar viseletűk része lett a magyaroktól átvett zsinóros, ellenzős nadrág, a csizma, a bajusz. Az öltözet részletei azonban, különösen a felöltés módja jól elkülönítette viselője nemzetiségét. Ezek a jellegzetességek vidékünkön az 1930-as évekre jórészt összemosódtak a városi szabású férfiöltözetben. Ám a német és az evangélikus tót legények ünneplőjéhez ekkoriban a melles kötény még hozzá tartozott. A női viselet nagyobb eltéréseket mutatott, és tájegységenként igen jellegzetes volt. A pilisi többnemzetiségű vidéken jól érzékelhetőek az egymástól átvett elemek (a cipő-viselés, illetve a német bársony elterjedése, a színes szerb harisnya). Ugyanazokat a ruhadarabokat azonban mindegyik nemzetiség saját szín- és formavilágához igazítva viselte. A szórványtelepülések öltözete az adott tájegységéhez igazodott (Iklad a Galga mentén), saját etnikus elemekkel. Ceglédbercel egyedi német viselete például a faluba több etnikai vidékről betelepülők öltözetét ötvözte. A többnemzetiségű falvak női viselete az 1930-as évektől egyre inkább a városiasodás felé mozdult (blúzok, keskeny csípőjű ruhák, kevés alsószoknya). Legkorábban a polgárosodó szerbek hagyták el a viseletűket, és azok a lányok, illetve asszonyok, akik - például a hegyvidéki szlovák falvakból - eljártak máshová dolgozni. A gazdálkodásból, piacozásból élő magyar, szlovák és német családokban a nők még a 20. század közepéig hordták hagyományos viseletűket, ünnepi öltözetükben még szerepeltek az etnikumot meghatározó elemek: a szerb dukát (nyakban viselt arany- vagy ezüstpénz), a hajtogatott sváb kötény, vagy a szlovák menyecskefőkötő. (2-2. kép) Törekvések a viselet megőrzésére A szülőfalujában maradt németség a 20. század közepéig hordta hagyományos öltözékét. (3-4. kép) A német női viselet a többnemzetiségű környezetben városiasodott, az 1930-as évekre egyszerűbb és egységesebb lett. Ugyanakkor a többségi német falvakban, Zsámbékon, Budaörsön, Solymáron kiteljesedett. 4. Sváb asszonyok a virágvasárnapi barkaszentelésen Solymáron, 2011 3. Solymári sváb asszonyok, 1963 10
