Kopin Katalin (szerk.): Test objektív. A test reprezentációja a kortárs művészetben - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 5. (Szentendre, 2013)

Telek Balázs Ikonosztáz című portrésorozatának középpontjában az idő távlatának érzékeltetése és az emberi viszonyok, kapcsolatrendszerek feltérképezése áll. A szülő-gyermek arcképek egymás mellé helyezésének gesztusa egyfajta vissza- illetve előretekintést vált ki a modellekből és a fotókat szemlélőkből. A statikusnak tűnő portrék egymást kiegészítve narratív történetekké alakulnak, interakcióba lépnek. A múlt esszenciája és a jövő távlata hatja át a profán ikonosztázt. A lemeztelenített, minden világi attribútumot és civilizációs stigmát nélkülöző modellek csupán testi karakterjegyeikkel, arcvonásukkal, tekintetükkel, fejtartásukkal kommunikálnak, üzennek.

A megegyező, átörökített gesztusok és az egymásra utaló azonos arcvonások sokszor csak lágyság-keménység tekintetében térnek el egymástól. A gyermeki tekintet szelídsége határozottsággá alakul a felnőttkorban, a lágy, oldott arcvonások az idő múlásával éles keretet öltenek, a sima, jeltelen bőrfelület a jellem barázdált tükrévé válik. A kétpólusú művek a múlt és a jövő, a fiatalság és az öregség szembeállítására, összemontírozására tett kísérletek, mely által kitapinthatóvá válnak az emberi életút állomásai.

A felhasznált fotótechnika is kétrétegű, a művész egy digitális fényképezőgéppel dokumentálta a nagyformátumú analóg kamera hátfalának négyzetrácsos felületén kialakuló arcképeket. A mattüvegen még fejjel lefelé és tükörfordítottan megjelenő, középtájékon erősebb fénnyel kivetülő látványt egyedi kivitelezésű egylámpás lightboxok segítségével idézi meg.