Marghescu Mária - Herpai András: Művészet és tér. Miró, Chillida, Tápies, Uecker és kortársaik grafikái. MűvészetMalom, 2013. júnus 8 - szeptember 1. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 4. (Szentendre, 2013)
Herpai András: Térszemléletek
Daisetz Teitaro Suzuki szerint a Zen buddhizmus szemléletmódja gyökeresen eltér a nyugatitól abban, hogy a nyugat európai tudomány alapvetően analizáló, absztraháló megismerést végez. Tehát alapvetően egy kanonikus módszer szerint tényezőire, alkotóelemeire bontja a megfigyelt tárgyat és az egyes tényezők összességéből nyert információkat szintetizálva ismeri meg magát a világot.9 Ezzel szemben a zen buddhizmus a kreatív megismerést választja. Beleveszik magába a tárgyba, és a kettő viszonya adja magát a tárgy és önmagunk megismerését, a teljesség elérését. A művésznek is „a tárgy életét kell élnie” is, hogy alkotni tudjon. Az alkotás folyamata is teljesen eltér a nyugati módszertől. A Zen szemléletmódja a tusrajzolás folyamatát is áthatja. Jóval szabadabb, érzékibb kifejezésmódot enged meg, kevésbé határozza meg az alkotást a kompozíciós sémák, az arányok és formák pontos rendje, ami a művet egyfajta spirituális erővel tölti meg.10 Már a festékanyag elkészítési folyamatában is érezhető: a fenyőfa elszenesítésétől egészen a vízzel való hígításig és őrlésig a teljes természetet képezi le és a négy őselemet (föld-levegő-tűz-víz) testesíti meg: a teljességre törekszik. A fekete szín, a monokrómia expresszívebbé teszi a rajzot, szabadabb megfogalmazás módot enged, mindamellett a könnyed ecsetkezelés és a tónusátmenetek végtelen lehetőséget rejtenek. A féktelen és a konstans jelleg határozza meg a technikát, a gyors vonalak az elsődleges gesztust adják vissza, így azok később nem változtathatók meg, nem javíthatók. A ZEN ÉS A KÍNAI TUSRAJZ A keleti tusrajzban rejlő spirituális erő és a technikában lévő lehetőségek egyre jobban éreztetik hatásukat a tárgyalt korszak művészetében. Yves Klein az egyik első, aki művészetébe tudatosan építette be ezt a szemléletmódot és implicite megjelenik a kelettel való szoros kapcsolat is. Mondriant és Malevicsot követően érezhető egyfajta tanácstalanság, hogy „a festmény már nem képes megmutatni a semmit.”11 Klein azonban ezt a tanácstalanságot teszi semmissé. Láthatóan három területen is kapcsolódik a kelethez: a saját maga által kikísérletezett (és levédetett) belső fénnyel telített ultramarin kék színnel készített monokróm festményei nemcsak erre adnak megoldást, de érezhető bennük a kitörni készülő spirituális erő is - ahogy az olyannyira jellemző kínai tusrajzokra. Le Vide (Az üres) címmel kiállítást rendez a párizsi Iris Clert Galerieben 1958-ban, amelynek üres termeiben - képek híján - csak a nézők töltik meg a teret energiával, így az üresség elveszti a semmi szerepét és meghatározó tényezővé válik, aminek egy korai előképét olvashatjuk A szív szútrában is: „A forma valóban üresség, az üresség valóban forma.”12 KELET ÉS NYUGAT 9 E. Fromm D. T. Suzuki: Zen buddhizmus és pszichoanalízis. Helikon, hn. 1989. 25-27.1. 10 Gheerbrandt (Bemard). Shun Eto: Kozo: lavis wash drawings. FR. Traces, Paris, 1983 11 Aknai Tamás: Egyetemes művészettörténet 1945-1980. Dialóg Campus, én. 163-1-12 ford.: Dobosy Antal, 1989, 2012. http:// www. zen. hu/szi vszutra. html 27
