Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)

Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével, 1947-1972. (Változó nézőpontok - állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében)

alakjai az „aktív és legyőzhetetlen humanizmust, fölülkerekedő határozottságot szegeznek e tragikummal szembe." Végül rendkívül diplomatikusan fogalmazva a legnagyobb mulasztásaként említi, hogy ha a szentendrei festészet irányzatáról akar beszélni, nem tehet mást, el kell hagynia Czóbel Béla, Kmetty János művészetének tárgyalását éppúgy, mint Göllner, Ilosvai, Gráber, Miháltz vagy Modok művészetének méltatását. Véleménye szerint a szentendrei művészet tehát csak egészen szűk keresztmetszetben értelmezhető. Ma már talán szükségtelen cáfolnunk eszmefuttatását, hiszen Perneczky írásában Bálint Endre Szentendre nyolcadik temploma című alkotását alapul véve eljátszik a gondolattal, ugyan mi mindent szimbolizálhatna ez a profán ikonosztáz. Cikke nem minden szarkazmus nélkül való, ugyanakkor elgondolkodtató körkép a szentendrei helyzetről.

„Szentendre nyolcadik temploma [...] a lelkiismeret és a tehetség képzeletbeli épülete, amelyben most imák folynak azért, hogy ez az intézményesített és dotált Szentendre ne csak szép múzeum legyen, hanem élő folytonosság, a születő és megújuló művészi munka otthona is. Nincs könnyű dolguk az imáknak, hiszen az elmúlt évtizedekben oly sokféle művészet gyűlt itt össze, s vált múzeummá, vagy keresett megújulást. A napjainkban megnyílt szentendrei tárlat, azt hiszem, jól illusztrálja a helyzetet, s kissé fordulópont is: most jön a megújulás, vagy ha nem: a végleges mumifikálódás. [...] A topográfiai és szellemi illetőségű festők két csoportját lehetetlen volna szétválasztani, mindkettő Szentendrét jelenti, de szigorúbban kéne meghúzni a határt a kvalitást illetően! [...] A kiállítás a valamennyi értelemben vett szentendrei festőket sorakoztatta fel most - helyesen."252

Az, hogy 1969. október hó 4-én ünnepélyes keretek között átadták a Kálvária úti Új Művésztelep újonnan épült tizenkét műteremlakását,253 jelentősen megváltoztatta a szentendrei művésztársadalom összetételét.254 A változás hamarosan a Ferenczy Múzeum gyűjteményezésében is éreztette hatását. 1970 januárjában az Új szerzemények '69 című kiállítást Ikvai Nándor a következő szavakkal nyitotta meg:

„A múzeum történetében talán a legjelentősebb kiállítás megnyitására kerül sor. A törekvés - a szentendrei festészet javát együtt látni - évtizedes hiányt pótol. [...] Ezen a helyen kell megemlítenünk, hogy rendelkezésünkre áll a megfelelő összeg a Ferenczy család anyagát bemutató új kiállítás anyagának megszerzésére is. I...] 1969. évi vásárlásainknál már az új állandó kiállításhoz gyűjtöttünk anyagot. Elsősorban olyan festők műveit kerestük, amelyek eddig még egyáltalán, vagy csak igen kis számban szerepeltek múzeumunk törzsanyagában. így például első darabjai a múzeumnak az itt látható Vajda Lajos művek, Czóbel Béla festményei, Ámos Imre, Bálint Endre képei, Barcsay Jenőtől és Paizs Goebel Jenőtől is mindezideig csak egy-egy festménynek voltunk birtokában. Külön szeretném felhívni a figyelmüket Ferenczy Károly Bimbi című festményére, mint a Ferenczy Múzeum első Ferenczy Károly képére, amely az új épületben helyet kapó Ferenczy terem alapító műve. Elképzeléseink szerint gyűjteményünkben az újabb szentendrei generáció is helyet kap - ebből a szempontból különösen érdekes Deim Pál Feljegyzések a kolostorból című nyolc darabos sorozata, Csíkszentmihályi Róbert kaputerve a Pest Megyei Tanács VB. épületéhez, Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Ligeti Erika Pest megyéért érem pályázati művei. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jelen kiállítás egésze semmiképp sem a végleges előképe, s nem is tükrözhet semmilyen művészettörténeti értékrendet. Alaptényező ugyanis, hogy a vásárlás és az ajándékozás jellegéből kifolyólag néhány jelentős szentendrei festő - kiknek műveit nagyobb számban őrizzük gyűjteményünkben — egyáltalán nem, vagy csak egy-egy képpel szerepelhet tárlatunkon. Tekintsék tehát e kiállítást a Múzeum házi bemutatójának, mely ízelítőt ad csak az 1972-ben megnyíló szentendrei festők állandó kiállításáról."255

Az időszaki kiállítás ugyan megnyílt, de a szentendrei művészetet bemutató állandó kiállítás koncepciója, helyszíne az időközben elképzelt számos tervváltozat ellenére hosszú ideig nyitott kérdés maradt.

Az 1972-es esztendő mégis jelentős változásokat hozott a szentendrei művészeti életben. Ebben az évben avatták fel a felújított régi művésztelep tizenkét műtermes lakását és a Művésztelepi Galériát,256 ahol

252 Perneczky Géza: Szentendre nyolcadik temploma, in: Élet és Irodalom, 1969. szeptember 13.

253 Az 1969. október 24-i tanácsülés jegyzőkönyve, in: Sin E., szerk.: Egy évszázad krónikája, i.m. (2. jegyzet), 212.

254 Tóth A.: Szentendrei művészet, i.m. (143. jegyzet), 27. Lásd még Lóska Lajos jelen katalógusban szereplő tanulmányát.

255 Új szerzemények '69, Ferenczy Károly Múzeum, 1970. január 11. - február 29. A megnyitó szövege Ikvai Nándor. Végül az igazgató az ajándékozó művészeknek és mecénásoknak is köszönetét mondott. „Barcsay Jenő három rajzot, Bálint Endre két linotypiát, Czóbel Béla hét rajzot, Kmetty János két olajfestményt, Vajda Júlia Vajda Lajos kétoldalas rajzát, Asszonyi Tamás három, Csíkszentmihályi Róbert négy, Ligeti Erika pedig öt érmet ajándékozott a Múzeumnak. Köszönetünket fejezzük ki Anna Margitnak, Paizs Ödönnek, Kozák Gyulánénak, hogy lehetővé tették számunkra a vásárlást Ámos Imre, Paizs Goebel Jenő és Vajda Lajos hagyatéki anyagából."

256 Magyar Nemzet, 1972. július 2., in: Sin E., szerk.: Egy évszázad krónikája, i.m. (2. jegyzet), 217. p.

62