Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Bodonyi Emőke: A felfedeztt Duna-parti kisváros. (A hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között)
1929, 1932-1932), valamint Gráber Margit (1924, 1928-1931) is többször visszatért oda. Paizs Goebel Jenő 1926-ban üjfent megfordult ott. Czimra Gyula 1924-ben, Modok Mária 1922-1924, Ilosvai Varga István 1929-1931, Szobotka Imre 1929-1930, Apáti Abkarovics Béla 1920-1924 között, Kelemen Emil pedig 1925- ben dolgozott először Nagybányán. Párizs vonzása nem kevésbé volt fontos a Szentendrén megforduló művészek számára. Éppúgy érdekelték őket a kortárs művészet fejleményei, mint a múzeum régi klasszikusai. Akit a korszakunkban szóba jöhető művészek közül legelőször találunk Párizsban, az Perlrott Csaba Vilmos, aki Czóbel Béla hívására 1905-ben utazott oda. Ugyancsak még az I. világháború előtt járt kint 1911-ben Kmetty János. A világháború és a béketárgyalások után elsőként Jeges Ernő látogatott a francia fővárosba, majd Barbizonba. Onódi Bélával rövid ideig együtt is lakott, és találkozott Paizs Goebel Jenővel, illetve Czimra Gyulával. Deli Antal 1925-ben, Rozgonyi László 1926-ban, Ilosvai Varga István 1924-1925-ben, Barcsay Jenő 1926-ban, majd 1929-1930-ban, Kmetty immár másodszor, 1927-ben töltött rövidebb-hosszabb időt Párizsban. A szentendrei mesterek közül az 1880-as és az 1890-es években születettekre nagy hatással lehetett az I. világháború és a Tanácsköztársaság, és mindkét generációnál másként szólt bele az egyéni életpálya alakulásába. Az első generációnál már egy határozott világnézet talaján kialakult alkotói tevékenységet fékezett le, sok esetben belső emigrációba vagy az ország elhagyására kényszerítve őket. A fiatalabbaknál a főiskolai tanulmányokat kellett megszakítani. Sok szentendrei művész még a háborúban is részt vett, mint például Bánovszky Miklós, Rozgonyi László, Pándy Lajos. Néhányan közülük még Ferenczy Károly tanítványaként kezdték el a főiskolát, majd a háború után már Réti István növendékeként tanultak tovább. Mindebből következően mást jelent Nagybánya a tízes, és mást a húszas években. 1909, a lázadó fiatalok, a neósok színre lépésének nevezetes dátuma, akiknek művészetére nagy hatással volt a francia Fauvesok festészete. A csoportosulás erdélyi vándorkiállításon vett részt, és mindenhol nagy sikert arattak. A kiállítók között ott találjuk többek között Perlrott Csaba Vilmost, és ott lehetne Boromisza Tibor is, de feltehetően őt személyes okok miatt nem hívta meg a kiállítás szervezője, Bölöni György. S bár a nagybányai mesterek fanyalogva fogadták őket, három év múlva, 1912-ben a nagybányai jubileumi kiállításon már ők is helyet kaptak.45 A húszas évek Nagybányáját már nosztalgia övezte. Nosztalgiát jelentett az ide visszatérő művészek számára, akik a nagyvárosnak hátat fordítva inspirációs forrást és helyszínt mindig is vidéken kerestek. Mindazok, akik Nagybánya után Szentendrére jöttek, itt is ezt szerették volna fellelni. Párizs ugyancsak mást jelentett már a húszas években mint a tízes évek tájának lázadó avantgárd világában. Amíg Kmetty Cézanne, Picasso és a kubisták, Pelrott Csaba Vilmos Picasson kívül Derain, Matisse művészetét tanulmányozta, addig Jeges, Onódi és Pazs Goebel Jenő nosztalgiával mentek Barbizonba. Bár mindannyian érdeklődtek a Louvre klasszikusai iránt és Cézanne művészete is megfogta őket, mégis másmás irányba vezetett egyéni művészetük. Kmettynek, aki a kecskeméti művésztelepen ismerkedett meg a neósok képeivel, a Kecskeméten festett tájképeiből áradó panteisztikus hangvétel az időtlenséget sugalló, sokalakos, köztük biblikus témájú művein is érződik. A reneszánsz szigorú kompozícióit megidéző festmények az idealizált jövő, a megépíthetőnek hitt, új, tökéletes világ megfogalmazásai. Jeges és Paizs Goebel, akik Szőnyiék nemzedékéhez tartoztak, hozzájuk egészen hasonlóan a kortárs világtól elfordulva, a múltból merítő ideálvilágot építettek fel. Az ember és táj kapcsolatát megjelenítő sokalakos, valamint a Nyolcak utópikus jövőképét újraálmodó, monumentális aktkompozícióikban, ha más előjellel is, de jelen van a neósok és az aktivisták visszasóvárgott Árkádiája. Kmettyék még a jövőről, az újraépített rendről szólnak, Szőnyiék már a múltat, a már megbomlott harmóniát idézik fel. Korszakunkban kétféle, egymással párhuzamosan élő, igen markáns stílustörekvés figyelhető meg Szentendrén: a nagybányai hagyományok továbbéltetése gyakran párizsi élményekből leszűrődő fauve-os átírással és a kép cézanne-i felépítésével, valamint a hazai művészeti életben tapasztalható klasszicizáló tendenciák újraértelmezésének jegyében készült művek itt is meglelhetőek. Kántor Andor, aki már 1929-től Szentendrén dolgozott, visszaemlékezésében a harmincas évek közepén, a művésztelepen alkotók közötti nagy szakadásról számolt be: „Két külön klikket képeztek a telepta45 Benedek Katalin: Francia hangsúlyok a neósok művészetében, in: Jurecskó L. - Kishonty Zs., szerk.: Nagybányai festészet, i.m. (22. jegyzet), 35^0. 25
