Mazányi Judit (szerk.): A felfedezett Duna-parti kisváros. A 20. századi magyar művészet Szentendréről nézve - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 3. (Szentendre, 2013)
Mazányi Judit: A szerb iskolától a Pajor-kúriáig. Az új Ferenczy Múzeum megszületésének története
vészcsoportosulások bemutatóin, esetleg egyéni műteremtárlatokon mutatták be alkotásaikat, elsősorban Budapesten, s csak néhány alkalmi kiállítás nyílhatott a szentendrei városháza dísztermében. A Ferenczy Károly Múzeum felállítása után, az ötvenes évektől már Szentendrén is rendszeresen rendeztek az itt élő művészek munkáiból egyéni és csoportos tárlatokat. Valószínű, ezek a bemutatók inspirálták a művészeket újfent s újfent arra, hogy a szentendrei művészetet egy átfogó állandó kiállítás keretében mutassák be az akkori múzeum főépületének régi szárnyában. A megyei múzeumigazgatóság Szentendrére helyezése miatt szükségessé vált az épület kibővítése. Az 1972-ben elkészült új szárny két kiállítótere az eredeti tervek szerint más szakági kiállítások mellett a szentendrei művészet bemutatását szolgálta volna. A megvalósulás felé haladó törekvést azonben megakadályozta a Ferenczy-gyűjtemény és állandó kiállításának egész épületet elfoglaló elhelyezése. Ettől kezdve, a teljes művészcsaládra gondolva hívják az intézményt Ferenczy Múzeumnak. A szentendrei művészet történetét bemutató kiállítás, illetve múzeum gondolata így továbbra is napirenden maradt az itt élő művészközösség körében. Nyilván még erősebb lett a nyomás a kultúrpolitikusokon, amikor 1969-ben létrehozták a városban az úgynevezett új művésztelepet, ahol pályakezdő művészek kaptak műteremlakást. A hetvenes évek legelején Makovecz Imre készített - saját bevallása szerint - egy kifli formájú múzeumra vázlattervet a Dunaparton lévő parkoló területére. A terv megvalósulása kultúrpolitikai színezetű, személyes torzsalkodásoknak esett áldozatul. Valószínűleg a modern művészet iránt elkötelezett alkotók kemény érdekérvényesítésének eredményeként nyílt meg szintén a múzeum felügyelete alá rendelve 1977-ben a város főterén a Szentendrei Képtár. A szentendrei művészet történetét bemutató állandó kiállítás azonban itt sem valósulhatott meg. A Képtár kiállító területe egyébként már a nyolcvanas évek végén szűkösnek bizonyult volna a szentendrei művészet teljes spektrumának átfogására. Az e kiállítótérrel szemben táplált, idővel egyre bővülő igények (műcsarnok-szerűen működő képzőművészeti bemutatóhely, művészettörténetileg megalapozott kiállítások színtere, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának legnagyobb kiállítótereként más múzeumi szakágak kiállításainak befogadása) az eredeti célkitűzést - némiképp jogosan - felülírták. A központi múzeumépület egyházi kárpótlás keretében történő visszaadásának híre mellett ez a helyzet is ösztönözhette a művészeket arra, hogy 1991-ben a város egykori, romokban álló fűrészmalmát szemeljék ki a Szentendre művészetét bemutató áttekintő kiállítás helyszínéül. Az új intézmény létrejöttét a műtárgyak tulajdonjogát is érintő viták kísérték. A helyi művészek ugyanis arra kívánták rávenni a város vezetését, hogy megyei tulajdonból vegyék városiba a létrahozandó állandó kiállítás műtárgyait. Erre azonban akkoriban nem került sor. Az 1998-ban részlegesen felavatott, és 1999-ben rendszeres működését megkezdő, a város tulajdonában lévő MűvészetMalom rekonstrukciója anyagi források hiányában hoszszú időre megakadt. Az eredetileg tervezett képzőművészeti múzeumi funkció pedig a városi elképzelések szerint módosult, félig helyreállított része elsősorban rendezvényeknek adott helyet, többek között teátrumként hasznosították, és csak az alapterület kisebb részében rendeztek folyamatosan időszaki képző- és iparművészeti tárlatokat, köztük A Szentendrei képzőművészet évszázada című sorozat egyes kiállításait. Ennek a sorozatnak a harmadik bemutatója volt a 2002-ben megnyílt, A XX. századi magyar művészet - Szentendréről nézve című kiállítás, melynek teljes anyaga a múzeum gyűjteményéből került ki. Ezzel egy időben fogalmazódott meg az akkoriban lábra kapott számos elképzelés egyikeként az, hogy a MűvészetMalom, további rekonstrukció és bővítés után új otthona lehetne a megyei fenntartású Ferenczy Múzeum központi épületének. A fellobbanó ötlet hamar hamvába holt, így az óhajtott állandó művészettörténeti áttekintés itt sem jött létre. 2003-ban az akkori megyei és múzeumi vezetés közös elképzelése nyomán kezdett körvonalazódni az úgynevezett Castrum-projekt, amely összekapcsolta a város római kori katonai táborának, az Ulcisia Castrának a régészeti feltárását és látogathatóvá tételét az új megyei múzeumi központ létrehozásával. Az ötlet a komplex megvalósíthatósági terven át 2006-ban egy nemzetközi építészeti pályázatig jutott el, ahol győztest is hirdettek. Az épületben a kiírás értelmében - sok más egyéb múzeumi funkcióval egyetemben - a Ferenczy család állandó kiállítása mellett helyett kapott volna a szentendrei művészet állandó bemutatása is. A projekt a kismúzeumi rendszer felszámolását szintén tervbe vette. 2006-ban az önkormányzati választások eredményként felállt új megyei képviselőtestület és a 2007-ben megváltozott múzeumi vezetés mérlegre tette a beruházás megvalósításához szükséges, közel 3 milliárd forintnyi összeg finanszírozhatóságát, és a több mint 6000 m2-re tervezett épületkomplexum fenntartha9
