Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)

Képelemzések

PÁNDY LAJOS:

Női portré I Female Portrait, 1932 olaj, vászon I oil, canvas, 100 x 80,6 cm (Kát. sz. 18.)

A harmincas évek első felében egymáshoz feltűnően hasonló, stílustiszta novecento alkotások születtek a Szentendrei Művésztelepen. Az egyik alapító, Onódi Béla visszaemlékezése is utal erre: „a harmincas években a művésztelepen áthullámzik a neoklasszicista (Casorati - Oppi) irányzat." Felice Casorati és Ubaldo Oppi, az olasz novecento jellegzetes alakjai voltak, akiknek festészetével a hazai közönség az 1925-ben, a Magyar Művészetben megjelent, művészetükről szóló tanulmány révén ismerkedhetett meg. A szentendrei művészekre gyakorolt hatásukat egy részben ma is fellelhető, vagy részben rekonstruálható műtárgycsoport jeleníti meg. E festményeknek jellegzetes stílusjegyei: az áttekinthető szerkezet, a perspektivikus térábrázolás, a modell merev beállítása, valamint az éles fény-árnyék kontrasztok. A portrén látható női modellt a Szentendrei Művésztelepen hárman is megfestették, ugyanolyan pózban és háttérrel. Pándy Lajos és Heintz Henrik festményét bemutatásuk évében, 1933-ban a magyar állam megvásárolta, Bánovszky Miklós képének jelenlegi holléte azonban ismeretlen.

Ebben a felfogásban fekvő női aktot ábrázoló kép is készült a művésztelepen. Pándy Lajosnak és Bánovszky Miklósnak ezek a művei szintén a magyar állam tulajdonába kerültek. Ezek a vásárlások annak is köszönhetőek, hogy az akkori kultúrpolitika a korszerű, hivatalos művészet megteremtéséhez a kortárs olasz piktúra törekvéseit állította példaképül.

32