Bodonyi Emőke (szerk.): Alapító Nyolcak. A Szentendrei Művésztelep születése - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 2. (Szentendre, 2013)
Képelemzések
HEINTZ HENRIK Önarckép, 1920-as évek I Self-portrait, the 1920's olaj, karton I oil, cardboard, 40,5 x 34,5 cm (Kát. sz. 25.) (Budapest, 1896. április 24. - Szakos, 1955. július 22.) 1919-1926 között a Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendékeként tanult. 1924-ben a miskolci művésztelepre látogatott és hosszabb időre Münchenbe utazott. Már pályakezdése idején kitűnt vallási témájú alkotásaival. 1926-ban, amikor az első nyarat töltötték a szentendrei Pannónia-telepi művészkolónián, több társával együtt készült az Assisi Szent Ferenc témájú egyházművészeti kiállításra. Az első díjat (Csernoch-díj), az akkor még ismeretlen Heintz kapta, és a jutalmul nyert állami ösztöndíjjal 1927-ben Rómába utazott. Flamarosan bekerült a Gerevich Tibor által propagált római iskolások közösségébe, és részt vett az 1931-es padovai, majd az 1934-es római nemzetközi egyházművészeti kiállításokon. 1932-1933 között három társával kifestették a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplom szentélyét. 1942-ben székelyföldi ösztöndíjban részesült. 1947-ben a Szentendrei Festők Társasága személyi összetételének átalakításával tagságát megszüntették. Egyszerre festett hangulatos táj- és városképeket, valamint a tre- és quattrocento hatását közvetítő vallási témájú alkotásokat, amelyeket gyakran jutalmaztak díjakkal. A harmincas évek eleji festészetében megjelent az olasz Pittura Metafisica és a mediterrán élményvilág hatása. Az évtized végétől egyre több megbízásos egyházművészeti munkában vett részt. Szakállas önarckép (Párizs) I Bearded Self-portrait (Paris), 1924 tus, papír I pen and ink, paper, 280 x 240 mm (Kat. sz. 27.) JEGES ERNŐ (Torontálvásárhely, 1898. január 12. - Budapest, 1956. november 16.) Az Iparművészeti Főiskolán eltöltött egy év után, tanárai javaslatára átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István tanítványa lett. A főiskola befejezése előtt egy évvel gróf Batthyány Gyula meghívására több főiskolai társával együtt a bicskei művésztelepen alkotott. 1922-1924 között Franciaországban folytatta tanulmányait, bejárt a Julian Akadémiára, és Onódi Bélával együtt Barbizonba látogatott. A húszas években festészete érintkezett Szőnyi István és a köréje gyűlt művészek nevével fémjelzett neoklasszicizmussal, majd a szentendrei periódusban expresszív kifejezőeszközökkel telített formanyelvet alakított ki. 1931-1934 között állami ösztöndíjjal Rómában dolgozott, ahol freskófestészetet is tanult. Célkitűzése a magyar történeti festészet megújítása volt. A harmincas évek végétől egyre több megbízásos egyházművészeti munkában vett részt, és a római iskola egyik elismert képviselőjévé vált. 1928-1931 és 1935-1940 között a Szentendrei Festők Társaságának titkári, majd 1945-ig az elnöki tisztségét látta el. Életművében mindvégig meghatározó műfaj maradt a tájkép. Bármerre járt, mindenhol megfestette a környező tájak, városok képét, melyek gyakran szolgáltak történeti és vallási kompozíciói hátteréül. Festészeti munkásságát kiegészítette a grafikai jellegű tevékenység, tervezett plakátokat, csomagolópapír- bélyegterveket, emellett könyv- és újságillusztrációkat rajzolt, és különféle grafikai technikával is (fametszet, rézkarc) foglalkozott. 16
