Mazányi Judit (szerk.): Egy aranykor modern mesterei. A Ferenczy család művészete - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 1. (Szentendre, 2013)
I. terem: A Ferenczyek egymás között. Csalátörténet dióhéjban
I. TEREM ROOM 1 A FERENCZYEK EGYMÁS KÖZÖTT Családtörténet dióhéjban „Egyszer ott állok a Klastromrét egyetlen, nagy vadkörtefája mellett" - írja Tersánszky Józsi Jenő - „és jön Ferenczy Károly a családjával. Elől hatalmas komondoruk, fönntartott lompos farkával, utána a két Ferenczy-fiú Valér, és Béni, Noémi húgukat közrefogva és leghátul Ferenczy, karonfogva feleségével [...], hát nem tisztára valami patinásán képzőművészi van ezen a családon, anélkül, hogy ezt lobogó sörényekkel és nyakkendőkkel hangsúlyoznák. A röneszánszban voltak csak ilyen művészcsaládok, akiket valahogy körülleng az áhítat felismerhetően, az, amivel mesterségükön csüngenek." Tersánszky, a nagybányai születésű író pár szóval megidézett emlékképe pontosan összecseng a különböző visszaemlékezésekben megjelenő, családról kialakított elképzelésekkel, amelyek mindegyike hangsúlyozza a nagybányai művészkolónia szenvedélyekkel, indulatokkal, csodabogarakkal teli bohémvilágától való távolságot, és a család artisztikummal átszőtt hétköznapjainak emelkedett hangulatát. Mindemellett a különböző írások a családfő, Ferenczy Károly eseménytelen életéről szólnak, melyben egyetlen kiemelkedő fordulópont van: a szinte előzmények nélküli, kései pályakezdés. A családra vonatkozó dokumentumok, visszaemlékezések, levelezések alapján mind Ferenczy Károlynak, mind gyermekeinek küzdelmekkel teli sors jutott, amelyről azonban műveik alig-alig, vagy csak áttételesen tudósítanak. Ferenczy Károly és Fialka Olga olyan nemesi rangra emelkedett polgári családokból származtak, amelyekből számos kiváló személyiség került ki. Ferenczy Károly édesapja, az egykori Temesi Bánságban fekvő Lugos környékén szlovák-német eredetű családban született. Idősebb Ferenczy (Freund) Károly az Első Erdélyi Vasúttársaság igazgatójaként vonult nyugállományba. Fia még Carl Freundként látta meg a napvilágot Bécsben az osztrák vagy morva eredetű családból érkező, 24 évesen elhunyt Graenzenstein Ida gyermekeként. Az egész család később az apa kezdeményezésére magyarosította nevét Ferenczyre. Ida édesapja, Graenzenstein Gusztáv - aki a magyarországi bányászat területén szerzett érdemeket - második házassága révén a Lugos környékén lévő Gavosdián jelentős birtokokkal rendelkező Szende (Frummer) családdal került rokonságba. Ferenczy Károly édesapja tőlük vásárolta gavosdiai birtokait. Fialka Olga édesapja, Moritz von Fialka, az osztrák hadsereg cseh származású tábornoka volt. Édesanyjának, Caroline-nak a testvérbátyja, Eduard Hanslick, neves bécsi zenekritikusként ismert. E társadalmi háttér lehetővé tette volna, hogy jómódban éljék a felső középosztály tagjainak szokásos hétköznapjait. Az, hogy ez mégsem így történt, annak is köszönhető, hogy a családban látensen ott munkált a művészi hajlam. Károly nagyapja annak ellenére, hogy hivatalnokként kereste kenyerét, színházrajongó volt, és maga is művelte az irodalmat. Egyik darabját a Temesvári Színház tűzte műsorára. Károly testvére, Ferenczy Ferenc szintén írt drámákat, amelyek a pesti Nemzeti Színházban kerültek színpadra. Ferenczy Károly édesapja néhány képből álló műgyűjteménnyel büszkélkedett, és a korabeli lapokban esztétikai tárgyú írásai jelentek meg. Fialka Olga édesapja a költészet és a festészet iránt egyaránt komolyan érdeklődött, így támogatta leánya művészi törekvéseit. Olga unokatestvére, a szintén katonatiszt térképrajzoló Emauel Salomon Friedberg-Mírohorsky (1829-1908) ugyancsak festegetett. A Ferenczyek eredendően két nyelvhez kötődtek: a családban németül és magyarul érintkeztek egymással, de további európai nyelvekben is jártasságot szereztek. Fialka Olga a német mellett még hét nyelven beszélt. így a család nyelvi korlátokat nem ismerve eredetiben tanulmányozhatta az európai kultúra számos irodalmi és filozófiai alkotását. Érthető tehát Bernáth Aurél megfogalmazása, hogy Ferenczy Károlyban a „polgári világ magasabb régióinak önérzete munkált, de nem a származás, hanem a műveltség tudatából eredően." 15
