Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Baráthy István: Tarjáni emlékképek: - Emlékeim a Pécskő utcából I-II.

szüntette az üzletét, miután új tulajdonos került a helyére. A két házat testvér vette meg. Kovács Lajos hentes és mészáros, Kovács Sándor fűszerkereskedő. Mindkét ház át lett alakítva és mindketten a szakmájukban újból megnyitották az üzleteket. Mindkét üzlet megvolt az államosításig. Pécskő utca 22-24-es porta Az úgynevezett Holub porta. Régi tarjáni lakosok voltak, özv. Holub Sándornénak volt benne nevezetes kocsmája, illetve vendéglője. Ugyancsak ezen házban volt vejének, Nagy Sándornak hentes és mészárszéke. A kocsma még a II. Világháború után is üzemelt, majd szanálás előtt megszűnt. Nagy Sándor hentes leköltözött üzletével a már említett Balázs Samu házába. A megszűnt hentesüzlet helyén több tulajdonos kezében fűszerüzlet volt, de nem nagyon tudtak létezni. Pécskő utca 26-os porta Innentől kezdve a „porták" átalakultak. Keskeny, hosszú udvarok nyíltak az utcára merőlegesen és az udvarok mindkét oldalán kisebb családi házak épültek. Egy-egy udvarban 8-10 családi ház is volt és mind más tulajdonban. Négy ilyen keskeny udvar házsor volt egymással párhuzamosan. Ezen épületekben acélgyári és tűzhelygyári munkások laktak. Majdnem mindnek saját tulajdona volt a kisház. A negyedik sorház után ismét két nagyobb családi ház volt. Ezen két házban Godó családok laktak. Acélgyári munkások voltak. Városzszerte ismert, becsületes emberek. A család férfi tagjai és fiú gyerekek mind az acélgyárban dolgoztak. Ezen házak előtt már olyan keskeny volt a kocsiút, hogy a kocsik innentől kezdve már a patakon keresztül tudtak csak közlekedni. Itt volt még egy nagyobb családi ház, melyben úgynevezett „Paprikás Péter" lakott. Igazi neve nem volt, de miután őrölt paprikát árult a piacon, mindenki így hívta. Ezen házban a harmincas évek elején nyílott egy kocsma. Schuber István volt a tulajdonos. Igazi késdobáló kocsma volt. Innen már kezdődött a Pécskő-domb északi része. Erre a dombra már