Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - A régi palócvilágból. A Jankovichok

A RÉGI PALÓCVILÁGBÓL Három nemzedék alatt Híres, nevezetes ember volt a múlt század derekán jeszeniczei Jankovich Antal, Jankovich János inzurgens huszárezredes, aranysarkantyús vitéz és neje báró Skerletz Antónia fia, 1843-ig Nógrád vármegye alispánja, azután pedig, 1847 év végéig GömÖr vármegye főispánja. Hivatalos állása, főleg pedig nagy gazdagsága, hatalmas birtokai a vármegyei életben döntő befolyást biztosítottak részére, így történhetett például, hogy István fiát 18 éves korában választatta pedig főszolgabíróvá, aki azonban nem soká viselte ezt az akkoriban még igazán nobile officiumot. Jankovich Antal 1856-ban halt meg 64 éves korában, 1857-ben követte őt özvegye, sz. ajnácskői báró Vécsey Eleonóra. Kettőjük után 48.000 hold birtok maradt melyen hét gyermek osztozott. Kastélyai közül némelyik, mint pl. a sajószentkirályi, valóságos főúri rezidencia volt: 16 szobás, emeletes, 4 toronnyal, balszárnyában kápolnával, kriptával. Mária Terézia uralkodásának elején épült s a kihalt gróf Pletrich-család, ill. a báró Vécsey-család útján jutott örökségül a Jankóvich-családra. Igen szép kastélya volt még gesztetei, a schönnbrunni mintájára készült nagy parkkal, továbbá az ajnácskői, aztán a mátraszőlősi. Az ősi tarjáni kastély most a Sajószentkirály