Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Tarjáni rendőrközegek

pi 10 koronás élelmezési normáját - amely valóban nagyon alacsony volt a gyorsuló infláció körülmé­nyei között - még 12 koronával kiegészítette közö­sen a bánya, az acélgyár és a község. De 1914-ben nemcsak pótolni kellett a hiányzó rendőrközegeket, hanem polgárőrséget is fel kel­lett állítani. Mégpedig azért, mert a régi óhaj telje­sült: „a községet ezrekre menő katonaság szállta meg és a munkácsi tartalékkórház is ide helyezte­tett át 600 ággyal. " Sőt, egy év múlva a község ve­zetőit sürgős nyilatkozatra szólították föl, hogy „kívánja-e a község, hogy békekötés után Salgótar­ján községében állandó katonai helyőrség létesítes­sék". A kereskedők és iparosok támogatták ezt, a forgalom növekedése miatt, viszont többek szerint „példátlan is az országban, hogy egy ipartelepből álló községben katonaság elhelyeztessék". Utaltak itt a termelés - főként a haditermelés - biztonságát veszélyeztető élelmezési problémákra és a megnö­vekedő járványveszélyre. Végül nem zárkóztak el laktanya létesítése elől, de kikötötték, hogy a köz­ség anyagi megterhelésének az elviselhetőségen belül kell maradnia. Ehhez az eredményhez - a ne­gatív benyomások csökkentésével - hozzájárult a 65. gyalogezred pótzászlóaljának felajánlása uszo­da építésére. A község anyagi támogatása fejében az egész létesítmény minden berendezésével a tu­lajdonába ment át. Egy másik ingatlanügy azon­ban nem volt ilyen egyértelmű. 1918 közepén Breuer Fülöp felajánlotta, hogy a község vegye meg azt a telket tőle, melyen a lassan két évtizede bérelt rendőrlaktanya van. A képviselő-testület re­álisnak találta a 25 ezer koronás árat, bár néhá­nyan felvetették, hogy pár hónapja soknak találta a testület a Losonci Takarékpénztár által kért 20 ezer koronát. A döntés ugyan megszületett, de a végre­hajtásához szükséges volt a vármegyei törvényha­tósági bizottság jóváhagyása, mely 1920. májusá­ban - nem tévedés ! - érkezett meg. Közben a tu­lajdonos - a község értesítése nélkül - eladta az in­gatlant, így 1920 augusztusában - a vétel jóváha­gyása ellenére - Salgótarján képviselő-testülete is jogi következmények nélkül elállhatott korábbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom