Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Cs. Sebestyén Kálmán - Egy hányatott sursú oktatási intézmény: a salgótarjáni polgári iskola

reskedelmi osztályokkal kapcsolatban is. Végül „egyhangúlag hozott határozattal mondatott ki, hogy a három évi kereskedelmi tanfolyam helyett a létesítendő polgári iskola felső ipariskolai tanfo­lyammal köttessék egybe", a felállítás módjáról kü­lön bizottság döntsön. De amit egyik kezükkel ad­tak, a másikkal rögtön el is vették. Még ugyanezen közgyűlésen - a külön kezelt községi alapok racio­nalizálása címén - a vásárjog jövedelem és a köz­ségi könyvtár alappal együtt a polgári iskolai ala­pot is beolvasztották a községi törzsvagyonba. Bár nem nagy összegről volt szó, 100 forint 51 krajcár­ról, de szimbolikus jelentősége volt az alap külön­állásának. Ugyanis, amint először fölmerült az is­kola létesítésének ötlete, a hivatalosság mellett el­kezdődött az anyagi háttér megteremtésének „ci­vil" szervezése. Ennek motorja is Zemlinszky Re­zső volt. A bányatársulati zenekar közreműködé­sével rendeztek táncmulatságot, melyet az évek során néhányszor megismételtek, s ezek tiszta jö­vedelméből gyarapodott az alap. Az, hogy a nagyközségnek nem elég az elemi is­kola, egyre nyilvánvalóbbá vált. 1897-ben Nógrád vármegye közigazgatási bizottsága elrendelte, hogy a községeknek, ahol a lakosság legalább fele földműveléssel foglalkozik, az elemi 6. osztálya utáni továbbképzésre gazdasági ismétlő iskolát kell felállítani. Salgótarján kérte ez alóli felmenté­sét, mert „ma már a nagy község lakosságának mintegy 95 %-tólija - tehát majdnem összessége bá­nyászokból, gyári munkásokból, kézmű iparosok­ból, kereskedőkből, vasúti alkalmazottakból s a vállalatoknál alkalmazottakból, valamint törvény­hatósági és községi tisztviselőkből és alkalmazot­takból áll, s még a volt úrbéres családok sem tekint­hetők kizárólag földmíveléssel foglalkozóknak, nemcsak azért, mert a nevezett vállalatok telepei el­helyezése s a nagy terjedelmű vasúti pályaudvar és három vágányú vasútvonal fektetésére részint kisa­játítás, részint adás-vétel útján felhasznált legter­mőképesebb területek beszámításával még megma­radt szántóföld és rét oly csekély, hogy a rendszeres művelésre alig alkalmazható, de azért is, mert a

Next

/
Oldalképek
Tartalom