Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

II. KÖZTÉRI ALKOTÁSOK SALGÓTARJÁNBAN 1997-2002 - Bagyinszky Istvánné - A város szellemi öröksége

A VÁROS SZELLEMI ÖRÖKSÉGE OROSZ ISTVÁN ft 1999. október 16. 1941. április 8-án született Salgótarjánban. Tanári képesítést az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola következett. Mesterei Farkas András, Xantus Gyula, Blaskó János, Czinke Ferenc és Balogh Jenő voltak. Karancsalján indult a pedagógusi munkája. Kisebb kitérőkkel, mindvégig hű maradt tanári hivatásához. A salgótarjáni Arany János Iskolában utolsó munkahelyén - 1982-től dolgozott. A művészeti nevelés fontosságát hangsúlyozva képzőművészeti szakköröket vezetett, az országban elsőként általános iskolai galéria létrehozását kezdeményezte, több évtizeden keresztül részt vett gyermekrajz-pályázatok szervezésében. Az ötvenes évek végétől rendszeresen részt vett alkotásaival hazai és külföldi kiállításokon. Tagja volt a Nógrád Megyei Képzőművészek Szövetségének, az UNESCO Nemzetközi Pedagógiai Csoportjának, a Magyar Alkotóművészek Egyesületének. Képeivel szerepelt a salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon, az egri Akvarell Biennálékon, az Országos Pedagógus Képzőművészeti Tárlatokon. Egyéni kiállításai voltak Salgótarján szinte minden kiállítóhelyén, megyénk nagyobb településein, de az ország más városaiban, így pl. Szolnokon, Esztergomban, Veszprémben Cegléden. Művei köz- és magángyűjteményekben valamint közintézményekben is megtalálhatók. Köztéri alkotásai (freskók, pannó, vas-plasztika) több nógrádi településen megtalálhatók, tűzzománca a freiburgi Magyarok Házát ékesíti. Az emberábrázolást, a közvetlen környezet, a szülőföld megjelenítését tartotta legfontosabbnak. A festészet elsődlegessége mellett az akvarell, a vegyes technikájú kép, a grafika, a tűzzománc is ki-