Szvmcsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 2. (Salgótarján, 2002)

I. TRADÍCIÓ ÉS KULTÚRA - Feld István: A salgói vár történetének és építésének korszakai

delkezünk, de ebből a szempontból Salgó nincs rosszabb helyzetben, mint a többi nógrádi vagy távolabbi erősség. Sőt, bár az ásatások ugyan nem eredményeztek olyan leleteket, így pénzérméket, melyek megadnák az építés pontosabb idejét, de legalább napvilágra hoztak olyan edénytöredékeket, melyek minden kétséget kizáróan a várfalak melletti mélyedések feltöltésekor, azaz az udvarszint kialakításakor kerültek földbe. Sajnos, ma még nem tudjuk ezek korát közelebbről meghatározni - ilyen fazekak, bögrék mai tudomásunk szerint a 13. század elejétől a 14. század közepéig-második harmadáig használatosak voltak a környéken - de remélhető, hogy a középkori kerámiaművességünk kutatásának fejlődésével egyszer még ez az időhatár is szűkíthető lesz. Szerencsére azonban középkori váraink jelentős részéről írott forrásokkal is rendelkezünk. „Salgow" várának neve így egy, a szomszédos somoskői várhoz tartozó birtokok bejárásáról 1341-ben született oklevélben tűnik fel, amelyből azt is megtudjuk, hogy birtokosai ekkor a Tarjániaknak nevezett Illés és Miklós voltak. A történeti kutatás ebből az adatból természetesen nem arra következtet, hogy a várat pontosan ekkor emeltette volna a Nógrád megye középkori történetében jelentős szerepet játszott Kacsicsnemzetség ezen két tagja, hiszen köztudomású, hogy milyen esetlegesen maradtak fenn - ha egyáltalában keletkeztek - ilyen jellegű írott emlékeink. Azaz nem úgy jár el, mint a falu első írott említésének dátumát manapság gyakran a település alapításaként ünneplő falusi közösség, hanem egy ilyen fontos adat számára csak „terminus ante quem", azaz egy olyan időpont, amelyet megelőzően kerülhetett sor az erősség építésére. Megvizsgálja tehát, hogy milyen további adatokkal rendelkezünk az oklevélben említett két nemes úrról, tehát a család- és a birtoklástörténet segítségét veszi igénybe. A ránk maradt források szerint a környék egyik legkorábbi, de mindenképp legjelentősebb, plébániával is rendelkező települése, Tarján „terra", azaz föld egy részét a 13. század kö-